Dr. Láng Zsolt polgármester avatóbeszéde a Bánffy György emlékparkban 2011. november 12-én

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves egybegyűltek!

Engedjék meg, hogy körünkben köszöntsem Schmittné Makray Katalin asszonyt, a köztársasági elnök úr hitvesét, Mádl Dalma asszonyt, valamint Sátory Tilda asszonyt, Bánffy György özvegyét.

November 13-a ettől az évtől kettős ünnep. A Magyar Országgyűlés szeptember 26-án hozott döntése értelmében ez a nap a magyar nyelv napja. 1844-ben ekkor vált hivatalossá anyanyelvünk, amely mindmáig nemzetünk szuverenitásának és önrendelkezésének legfontosabb jelképe. És november 13-án ünnepeljük a magyar kultúra és oktatásügy mindmáig legnagyobb hatású alakjának, Klebelsberg Kunónak a születésnapját, akinek neve szorosan összefonódott Pesthidegkúttal.

Ma pedig – egy nappal e nevezetes dátum előtt – olyan személyiségről nevezzük el ezt a parkot, aki egész életét a magyar kultúrának, a magyar nyelvnek szentelte, és nemzetünk értékeinek megőrzéséért küzdött.

Kivételes életút ért véget 2010. szeptember 3-án, amikor - alig néhány hónappal 83. születésnapja után - örökre távozott körünkből Bánffy György Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, kerületünk díszpolgára. Tamási Áron szavaival vallotta: „Feladatunk bétölteni reménységgel a világot, amely minden percében a kezdet és a vég”. Olyan művészről és olyan emberről nevezzük el ezt a nemrég megépítet, kedves parkot, aki tevékeny élete utolsó percéig a pódiumon gyönyörködtette közönségét.

A magyar nyelv megszállottja volt. Nemcsak pályatársait okította a szép kiejtésre, de mindazokat, akiknek szerencséje volt találkozni vele. Több mint fél évszázados művészi útja során tanyasi könyvtárakban, vidéki iskolákban, gyári önképzőkörökben, egyetemi előadótermekben és határon túli színházakban egyaránt megfordult. Meggyőződéssel vallotta, hogy a szép magyar nyelv és a magyar irodalom az egyik olyan pillér, amely ezer éve megtartja nemzetünket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

„Én testestől lelkestől polgár voltam és színész. Ez a kettősség végigvonult egész életemben” – vallotta Bánffy György. A szülői ház indíttatása egész életén át elkísérte. Nézeteit mindig nyíltan vállalta, ezért 1956 után több éves szilenciumra ítélték, és azt követően is sokáig csak vidéken folytathatta pályáját. De ő minden helyzetben példát mutatott küzdeni tudásból, szorgalomból és emberségből. 1960 és 1971 között a Pécsi Nemzeti Színházban osztották rá pályájának meghatározó szerepeit, így – egyebek között – a Faust, a III. Richárd, a Lear király címszerepeit, az Illyés-drámák hőseit.

Tisztelt Ünneplő Közönség!

Mától ezt a szép, több mint 8000 négyzetméteres ligetet Bánffy György Emlékparknak hívják. Az elnevezésről a hidegkúti polgárok javaslata alapján döntöttünk.

Gyurka bácsi ugyanis ezer szállal kötődött e városrészhez. A Pesthidegkúti Polgári Körök Szövetségének tiszteletbeli elnökeként közösséget szervezett és a rendezvények elmaradhatatlan résztvevője volt. Ott volt a helyben élők által megálmodott és megvalósított Szent-Korona domb ünnepségein, hittel és lelkesedéssel vállalt fellépést a Templomkerti Esték első műsorában. Tekintélyének is köszönhető, hogy évről-évre a magyar szellemi és kulturális élet legkiválóbb művészeit sikerül megnyerni az ügynek: támogassák fellépésükkel a remetei bazilika belső terének megújítását.

Hölgyeim és Uraim!

Mint már említettem, Bánffy György gazdag és tartalmas életében közéleti szerepet is vállalt. A rendszerváltozás idején tagja volt a Magyar Országgyűlésnek. Nagyhatású felszólítása 1989 őszén a parlament feloszlatására és az új választások kiírására örökre helyet kapott az újkori história lapjain.

És most engedjék meg nekem, hogy egy gondolat erejéig felidézzem személyes emlékeimet is. Életének késői időszakában ismerhettem meg őt közelebbről, és büszke vagyok rá, hogy a barátjává fogadott. Bölcs tanácsaival támogatott közéleti pályámon, és gyakran segített át nehéz helyzeteken. Az én példám is bizonyítja: hitét és világlátását mindig szívesen osztotta meg a fiatalokkal.

Tisztelt Megjelentek!

Engedjék meg, hogy kifejezzem köszönetemet Bánffy György családjának, Tilda asszonynak és gyermekeinek, Eszternek, Andrásnak hozzájárulásukért a névadáshoz. Úgy gondolom, talán ez méltó tisztelgés egy olyan ember előtt, aki oly sokat adott az országnak. De sokat adott a szűkebb pátriának is, hisz’ mi II. kerületiek haláláig érezhettük pártfogó figyelmét. Ő, akinek munkásságát számos magas kitüntetéssel ismerték el, megkülönböztetett becsben tartotta a díszpolgári címet, amellyel lakóhelyének közössége 2007-ben tisztelgett előtte.

Bánffy György emléke immár megkerülhetetlen, valahányszor színházról, nemzeti érzésről, etikus politizálásról, vagy ha a magyar nyelvről esik szó. Kérem Önöket is, őrizzék meg emlékezetükben e nagyszerű ember alakját, művészetét azzal, hogy szeretik és otthonuk részének tekintik e szép parkot, amely mától az ő nevét viseli.