MEGÚJULT
A SZELECZKY KÁPOLNA
A
kápolna története
A Pesthidegkút –Ófalú
Plébánia területén és gondozásában jelenleg 3 liturgikus célú épület áll.
Ezek közül az építtetőről Szeleczky-kápolnának nevezett, Szűz Mária és
Nepomuki Szent János tiszteletére 1910 augusztus
25.-én Prohászka Ottokár székesfehérvári megyéspüspök engedélyével Poós Rezső hidegkúti plébános által felszentelt, az
építtető, Szeleczky Ede Lajos 60. születésnapjának (1909
december 18.) is emléket állító kápolna a legkisebb.
Az
egykor Boldogasszony, ma Zsíroshegyi út 39/A parányi telkén, a köréje ízlés és mérték nélkül emelt
épületek szorításában pihegő, alig észrevehető kis kápolna azonban
plébániánknak, és bizton remélhetjük, hogy az észak-budai katolikus hívek
sokaságának is, kis méreténél sokkal fontosabb. Fontosabb, mert léte máig ható
és tanító múltra világít rá. Fontosabb, mert az elmúlt száz évben körülötte
létrejött plébániák „metszéspontjában álló” és a legrégebbi, hidegkúti ecclésiához tartozó Szeleczky
–kápolna a környező plébániákat szimbolikusan és konkrétan is, időben és térben
is összeköti.
A
Remetei út és Buda felé lejtő domboldal szőlővel-
gyümölcsfákkal beültetett telkét 1892 nyarán vette meg Petz Károly
korcsmárostól egy régi felvidéki család Pestre származott tagja, Szeleczky Ede Lajos és felesége. A „boldog békeidők „ pesti befektetési és építési hullámában tisztes munkával
és polgári karrierrel, tervezőként , építő- és építészként családjának jómódot biztosító
Szeleczky Lajos nyaraló-telkének északi szegletében
már akkor faoszlopon, kis esőtetővel védetten állt egy gipszlapra öntött,
domborművű Mária, kezében az anyjához szorosan bújó, gyengéden ölelt
Gyermekkel. A kép előtt fa imazsámoly, a kép tartóoszlopán mécses tette meghitt
imahellyé, a Remetére menő zarándoklók útjának ezt a kedves állomását. (a
szentkép eredetéről és az egyszerű imahely keletkezéséről, egyelőre nincs
bővebb információnk)
Azonban
a Szeleczky-család jóvoltából birtokunkban levő 1909.
március 25.-én,Húsvétkor készül fényképfelvételen Szeleczky Ede Lajos telektulajdonos, büszkén áll a telke
sarkában lévő, de a közösség szellemi tulajdonában lévő Mária kép előtt.
A
fényképen elmosódott német nyelvű, ceruzával írt feljegyzés található Szeleczky Lajostól. A mondatnyi szöveg kibetűzhető fele ( “ich zur
Erbauung die Kapelle” kb.fordítása “én a kápolna építéséhez”) alapján – bár
családi legendárium nem őrizte meg biztosan – joggal hihetjük, hogy ekkor
fogalmazódott meg a Budapesten otthont és megélhetést, Remetén nyugalmat
talált, életét összegző Szeleczky Lajosban a
gondolat, hogy telkén, a Mária képnek kis kápolnát emeltet.
A
saját irodában gyorsan elkészülő tervrajzok alapján 1910.
nyarára áll a kápolna és még azon a nyáron, 1910 augusztus 25.-én Segítő
Mária és Nepomuki Szent János tiszteletére felszentelik. A Gyermeket kezében
tartó Mária képét nem a belső térben, hanem a kápolna homlokzatán, a bejárat
fölött, a köznek jól láthatón és elérhetőn helyezik el.
A
Kápolna szellős és igényes vas kertkapuján belül az előkertben ekkor helyezik
el az akkori székesfehérvári püspök, a szintén felvidéki származású Prohászka
Ottokár mellszobrát, jobbján egy kőkereszttel. (a kőkereszt jelenleg az Ófalui
templom előtt áll, a Prohászka szoborról nem tudunk)
A
felszentelés után néhány hónappal (1911. augusztus 26.) a kápolna mögött
elkészül a hozzá tervezett „öltöző és olvasó szoba” mely a Szeleczky-család
kertjéből neogótikus tölgyfa-ajtóval nyílt.
Az
építtető és telektulajdonos –hogy gesztusa teljes és egyértelmű legyen – telke
hivatalos megosztását kérve és megkapva, 1911. október 17.-én a kápolna
épületét, az alatta fekvő földterületet és a parányi előkertet és a
Pesthidegkúti Római Katolikus (Sarlós Boldogasszony) Plébániának adományozza. Poós Rezső plébánosnak az adományozás elfogadását és a
kápolna egyházi befogadását Prohászka Püspök úrtól kérő levele szerencsére ma
is megvan.
Miért nem az akkor már álló remetei Bazilikának? Nem tudjuk! Csak
feltételezhetjük, hogy a személyes ismeretségeken túl, a remetei kegyképet is
évekig őrző, Árpád-kori eredetű, a törökdúlás utáni elnéptelenedést követő
újjáépítése óta is akkorra már közel 200 éves, német alapítású hidegkúti Sarlós
Boldogasszony Plébánia múltjából fakadó „rang” lehet az ok. (akkor még sem a
Szentlélek Plébánia, sem a széphalmi gyülekezet nem
létezett).
A történet ezen pontján nem lehet nem megállnunk!
Hiszen,
ma csaknem elképzelhetetlen dolog történt meg 1911.
októberében!
Egy jómódú, gyorsan gazdagodó, életének 60. évében járó német identitású, de
arisztokrata magyar családból származó polgár, gondozott kertjének egy részén,
saját költségén mutatós kápolnát emeltet,majd a kápolnát és a hozzá tartozó
területet, magántulajdonából , leválasztatja és a
közösségnek ajándékozza!
A
kápolna és a mögötte családi tulajdonban maradt „öltözőszoba” folytatásában
1913-ban elkészül a családi nyaraló.
Az építtető és adományozó Szeleczky Ede Lajos azonban
hamarosan,1916-ban meghalt.
Ettől
kezdve folytonos és érdemi adatokkal jelenleg nem rendelkezünk a kápolna
további 90 évéről. Sem a második világháború előtti használat eseményeit és
történetét nem ismerjük, sem a háború után, a Rákosi és a Kádár-korszak
idejének eseményeire nincs adatunk (itt várjuk, kérjük minden környékbeli vagy
egykor itt lakó segítségét, emlékeket írásos vagy képi dokumentumokat, amivel a
Szeleczky –kápolna foghíjas történetét
kiegészíthetjük!)
Az
Európába és Amerikába szétszóródott Szeleczky –család
a 70-es évek közepén több alkalommal is összejövetelt és szentmise bemutatást
szervezett a mind romosabb kápolnában. A környék lakosai most is jól emlékeznek
a Kápolna kis harangjának hangjára a 60-as-70-es évek fordulójáról, többen élnek még akik ministráltak péntekenként a Kápolnában.
A rendszerváltás után, a 90-es években és az ezredfordulón, a kápolna rendbe
hozására és rendszeres használatára több kezdeményezés történt. A környékbeli
plébániák (Remete, Szentlélek) gyűjtést is szerveztek. A család itthon élő
tagjai (Szeleczky Aurel,
Müller Rezső) szívós és kitartó munkával összegyűjtötték és rendszerezték a
kápolna történetének kezdeti időszakát, tisztázták a tulajdonjogi változásokat
és 2001-ben a kápolna környezetének és épületének megtisztítása és rendezése is
megtörtént.(2004)
A felkúszó növényektől és a környező talajszínt
mesterséges megemelésétől elnedvesedő épület történetének legutolsó időszaka
2013 szeptemberében kezdődött. Ekkor Szűcs Balázs Atya, mint széphalmi és hidegkúti plébános a Szeleczky-család
képviselőivel áttekintette a kápolna helyzetét, az elmúlt két évtized
erőfeszítéseinek eredményeit és a tartós megújításra tett kísérletek
sikertelenségének okait.
2013 őszén megtörtént a kápolna környezetének ismételt megtisztítása, a
szellőztetés megkezdése, az utcai front talajszintjének az eredetihez közeli
visszarendezése, a földmérői és tulajdoni adatok megerősítése és a törött
kereszt újra faragtatása.
2013.
Mindenszentek ünnepén a kápolna estéről estére történt gyertyás kivilágítása
reményeink szerint egy új, élő és szolgáló időszakot világított meg.
2014
októberében terveink szerint a belső vakolás elkészül és az újrafaragtatott
kereszt a helyére kerül.
Az
épület teljes felújítása( a tető cseréje, a
falszigetelés megoldása, a kertkapu tégla oszlopainak újra rakása, a homokkő
oszlopfők újra faragása, a vakolat és belső berendezés felújítása, az
elektromosság bevezetése és a kivilágítás megoldása stb.) jelenleg meghaladja a
hidegkúti gyülekezet anyagi lehetőségeit. Az önkormányzat, a szomszéd plébániák
és a Szeleczky család együttes áldozatvállalása
azonban biztos és méltó jövőt jelenthet a kápolnának.
Forrás: http://pesthidegkutiplebania.hu/szelecky
Fényképek a felújítás utáni első szentmiséről
2014. november 2., halottak napja
A tábla szövege:
E MAGNA DOMINA KÁPOLNÁT |