Varga Mihály miniszter úr ünnepi beszéde

Széna tér, 2013. október 23.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Budai Polgárok!

Kedves Honfitársaim!

1956. október 23-án a budapesti forradalmárok megüzenték a világnak, hogy mi magyarok szabadon, a saját törvényeink szerint akarunk élni. A sorsunkat magunk akarjuk alakítani.

Egyszerű, mégis határtalanul bátor üzenet volt ez a legsötétebb diktatúra idején. Azokban, akik életüket adták a magyarság szabadságáért élt a remény, hogy létezik, lesz egy jobb, szabad és független Magyarország.

Emlékezni és ünnepelni jöttünk ide a forradalom egyik legnagyobb harcát látott térre, a hősök és mártírok emlékére állított Széna téri kopjafákhoz. Emlékezni azokra a magyarokra, akik 1956. október 23-án szabadságvágyukkal, bátorságukkal és önfeláldozásukkal világtörténelmet írtak.

1956 minden magyarnak azt üzeni, hogy nem engedünk, nem engedhetünk közös értékeinkből, mert ezzel azt az eszmeiséget csúfolnánk meg, amit a forradalom jelent. Ezért most sem engedünk azoknak, akik el akarják hazudni eredményeinket, csorbítanák nemzeti függetlenségünket és megtörnék nemzeti egységünket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Senki sem gondolta volna 1956-ban, hogy egy ilyen kis nemzetnek, mint a miénk van esélye visszakövetelni szabadságát egy világhatalomtól.

A magyarok mégis megtették.

Eközben valami nagyon fontosat hoztak ismét felszínre, amit az elnyomás meg akart semmisíteni, el akart törölni: a magyarságtudatot, az összetartozás érzését és a nemzeti büszkeséget.

Ahogyan Jakab Zoltán budapesti mérnök visszaemlékezésében olvashatjuk: „Olyan feledhetetlen összetartozás- és együvé tartozás-érzése volt az embernek. Valami csodálatos, katartikus érzés volt. Mintha valami ezeréves átoktól vagy bűntől szabadultunk volna meg. Dávid legyőzte Góliátot.”

Tudjuk, hogy 1956. november 4-én vérbe fojtották a magyar forradalmat. Tudjuk, és nem felejtjük el azt sem, hogy a szabadságért a harcokban több mint 2500-an haltak hősi halált, az eldördült sortüzek 300 embert öltek meg és rengetegen estek áldozatául a rohamosztagoknak. A megtorlások során több tízezreket internáltak, börtönöztek be és tettek tönkre. A felnövekvő generációkat a forradalom megtagadására nevelték, büntették, tiltották és üldözték még az emlékezést is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Vannak azonban olyan katarzisok Magyarország történetében, amelyeket holtáig hordoz lelkében minden magyar.

Számunkra, akik most itt állunk, már természetes a forradalomra való emlékezés joga, már úgy tekintünk vissza ezekre a drámai eseményekre, mint amelyek megmutattak nekünk egy igazságot, és erősebbé tettek minket.

Magyarország története számunkra nemcsak a múlt, hanem a jövő is, az a jövő, amit közösen építünk. Éljük meg tehát együtt ünnepünket, de ne csak emlékezzünk, hanem merjünk ismét átérezni a függetlenség ízét, a szabadság érzését, a sorsunkról való döntés felelősségét.

Véleményem szerint ezt tesszük, amikor

- politikai és gazdasági téren is ragaszkodunk függetlenségünkhöz;

- következetesen kiállunk a határainkon túl élő magyarság jogaiért;

- amikor nem teszünk engedményeket, ha nemzeti érdekeink védelméről van szó;

- és amikor nyugodtan vállaljuk, hogy az unión belül is a nemzetek Európájában gondolkodunk.

Ugyanakkor a Kormánynak gyakorlati válaszokat is kell adnia arra a kérdésre, hogy miként érhetjük el céljainkat. A gyakorlati válasz pedig nem lehet más, mint egy olyan gazdasági és társadalmi értelemben is sikeres ország megteremtése, amely képes érdekeinek érvényesítésére, céljainak megvalósítására, s amelyre büszkén tekinthet minden magyar határainkon belül és kívül egyaránt.

Magyarország Kormányának identitásőrző nemzetpolitikájához is sokan csatlakoztak. Egyre többen tudják és érzik, hogy amint az egy felnőtt nemzethez méltó, felelősek vagyunk a határon túli magyarságért is.

Biztosak vagyunk abban, hogy az igazságos törvények megalkotásával, a gazdaságpolitikában elért sikerekkel és nem utolsó sorban a kapcsolatok mindennapos ápolásával közelebb jutottunk e cél megvalósításához.

Azt akarjuk elérni, hogy az egész magyarság a szülőföldjén élhessen tartalmas, biztonságos és szabad életet.

Ez a segítség ráadásul nem forrásokat visz el tőlünk, éppen ellenkezőleg, a határon túli magyarok erejét hozzáadja a miénkhez. Nem ráfordítás, hanem erőforrás az itthoni magyarok számára.

Kedves Honfitársaim!

Sokan vallják velünk együtt, hogy fontosak az érzések és a szavak, eredményeket azonban csak tettekkel érhetünk el.

(Engedjék meg ezért, hogy nemzetgazdasági miniszterként szóljak néhány szót hazánk teljesítményéről is.

Mindannyian tudjuk, hogy hivatalba lépésünkkor több súlyos gazdasági problémával szembesültünk. Az állam, a vállalkozások és a lakosság súlyos eladósodottságával, az igen magas költségvetési hiánnyal, az alacsony foglalkoztatásból és növekvő munkanélküliségből eredő gondokkal.

Ahhoz, hogy továbbléphessünk, nemcsak a költségvetési politikában kellett tehát komoly változtatásokra elszánnunk magunkat, hanem az élet szinte minden területén. Számos kritikát kaptunk mindazokért a döntésekért, amelyeket meghoztunk, a lépésekért, amiket megtettünk. Az eltelt idő azonban igazolta, hogy jó úton járunk, minden fontos gazdasági területen komoly eredményeket értünk el.)

Mi magyarok 2010 óta megmutattuk, hogy teljesítményben nem ismerünk lehetetlent.

Az elmúlt 3 évben a magyar emberek támogatásával teljesen új irányt tudtunk szabni a gazdaságpolitikánknak. Olyan irányt, ahol a magyar emberek érdeke az első és a legfontosabb.

Nem minden büszkeség nélkül mondom el, hogy az eredmények minket igazolnak.

(Elértük, hogy idén júniusban felállhattunk arról a szégyenpadról, ahová a szocialisták ültettek minket. Hazánk a 2004-es uniós csatlakozásunk óta először kikerült a túlzottdeficit eljárás alól.

Augusztus 12-én előtörlesztettük a Nemzetközi Valutaalappal szemben még fennálló tartozásunkat, ezzel költségvetési értelemben is visszanyertük szabadságunkat.

Négy évtizedes mélyponton van az infláció, a reálbérek emelkedni kezdtek, az adórendszer átalakításával elértük, hogy több pénz maradjon az embereknél. Államháztartásunk hiánya 3% alatt van, hiányszámunk irigyelt az Unióban is.

Csökkentettük tehát az államháztartás hiányát és az államadósságot is. (2010-ben ez a szám 85 % fölött volt, mára 79,2 %.) Megtehettük, hogy 600 milliárd forintnyi hitelt átvegyünk az önkormányzatoktól, segítve fejlődésüket.

2013. első félében pedig már 200 ezerrel többen dolgoznak, Magyarországon, mint 2010-ben, ami 10 éves foglalkoztatásai csúcsnak számít.

488 ezer devizahitelesnek tudtunk segíteni, akik eddig 1000 milliárdnyi devizaadósságtól menekültek meg.

Ami makrogazdasági teljesítményünket illeti, nyugodtan kijelenthetem tehát, hogy Magyarország 2013-ra túllépett a recesszión és végre növekedési pályára állt.)

A türelem, az együttműködés és az erőfeszítés meghozta tehát gyümölcsét. Köszönet jár ezért mindenkinek!

Az eredményeket ráadásul úgy értük el, hogy egy percre sem tévesztettük szem elől: a magyar nemzeti érdek a legelső, mert ebből lejjebb nem adunk.

Olyan országban élünk, amely az elmúlt években megváltozott. Bátrabb, szabadabb, érdekeit itthon és külföldön is nyíltan képviselő állammá lettünk.

Meggyőződésem, hogy ez a válasz 1956 szellemiségére. Mert csak az erős, sikeres nemzet lehet valóban szabad.

Jó úton járunk, de folytatnunk kell a munkát. A megkezdett változásokat végig kell vinni, nem engedhetjük, hogy ismét veszélybe kerüljön mindaz, amit közösen elértünk. Magyarország nem válhat újra kiszolgáltatottá, ezt nem engedhetjük. Történelmünk és 1956 bizonyosság arra, hogy a szabadságunkért minden nap ki kell állnunk, nem várhatunk senkire. Ezáltal maradhat Magyarország méltó múltjához, lehet független, erős, szabad nemzet.

(Adjon ehhez az Isten erőt mindannyiunknak.)

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.