ARCHÍVUM
A domb szakrális hely, a Szent
Korona országainak, ill. minden magyarnak, éljen bárhol a világban, az
összetartozást jelenti. Már jóval ezer fölött jár azok száma, akik egy-egy
marék földet hoztak ide. Elsősorban a Kárpát-medencéből, de a Föld más tájairól
is, ahol magyarok élnek. Még más kontinensekről is került ide föld. Volt, aki
kis üvegekben élővizekből vett vizet hozott. Egy délvidéki asszony édesanyja
fényképét temette ide, hogy kívánsága szerint magyar földben nyugodjék.
E helyen került sor most
szombaton a pápai bazilika minor búcsúja alkalmával a minden évben Mária-napkor
megrendezett évfordulós Szent Korona Domb ünnepségre, és most első ízben ezzel
egyidejűleg a PPKSZ „Szállj magasra!” kitüntetésének évente esedékes
díjátadására.
Idén ezt a kitüntetést dr.
Az ünnepség számos résztvevője
közös énekléssel, a három történelmi keresztény egyház papjainak vezetésével
elmondott imával ünnepelt, és nem mulasztotta el, hogy megemlékezzék a PPKSZ
most elhunyt tiszteletbeli elnökéről,
A rendezvényen beszédet mondott
dr.
Papjaink
vezetésével imádkozunk és egyházi énekeket énekelünk
dr.
A kitüntetett
megköszöni az elismerést…
… majd
elhelyezi a magával hozott marék földet
Az
ünneplők egy csoportja a körülállt Szent Korona
Dombnál
V
Most kaptuk a szomorú hírt, hogy tiszteletbeli elnökünk,
Kérünk Benneteket, imádkozzatok érte és gyújtsatok gyertyát!
Ezzel egy régóta meglehetősen rendezetlen terület helyére szép
park került, amely alkalmas a kultúrált
kikapcsolódásra, pihenésre, játékra, sőt, tanösvényével ismeretterjesztő
funkciója is van.
Polgármester úr elmondta azt is, hogy a parkkal szemközt a
lebontott „lebuj” jellegű üzletsor helyén – várhatóan jövőre – kis
szolgáltatóház épül, amelyben kisebb boltok mellett az okmányiroda is helyet
kap.
Köszönjük ezt a szép parkot!
Polgármesteri
tájékoztató
A
színpadnál
Parkrészletek
A Pesthidegkúti Polgári Körök Szövetsége
170.000,- Ft-ot gyűjtött és juttatott el a 360 lakosú árvíz sújtotta Komlóska
községnek. Kétkezi munkát is felajánlottunk a rászorulóknak. Köteles László
polgármester e-mailben köszönte meg a segítséget.
MEGEMLÉKEZÉS A TRIANONI BÉKEDIKTÁTUM 90. ÉVFORDULÓJÁN
Erre meghívót küldtünk szét
újságoknak ill. elektronikus úton.
A meghívó Pdf
dokumentumban vagy Word dokumentumban megtekinthető
vagy letölthető.
A gyászünnep a szabadtéri
oltárnál kezdődött.
16:30-kor megkondult a pápai
bazilika minor harangja, emlékeztetve a tragikus napra.
A harang elcsendesedése után Dr.
A műsor Csúri Ákos újságíró műsorvezető bevezetőjével kezdődött.
Ezt
követően
és
József Attila hosszú ideig elhallgatott versét mondta el megrendítő erővel.
Őt a
Dévai Nagy Kamilla által alapított Krónikás Zenede fiatal előadói követték.
Dr.
mondott történelmi emlékbeszédet – együttgondolkodás
jelleggel.
A PPKSZ tagjaiból
alakult asszonykórus és a közönség együttesen két egyházi éneket énekelt el.
Ez után a
három történelmi keresztény egyház papjai:
A
szabadtéri oltárnál ezzel a megemlékezés első része végetért.
Dr.
Innen Dr.
a PPKSZ által 2003-ban létrehozott Szent Korona Dombhoz.
A Szent
Korona Dombot a 72 történelmi vármegyét jelképező gyertyával és
fenyőágakkal vettük körül Nagy-Magyarország határait szimbolizáló vonal mentén.
Itt a
magunkkal hozott egy-egy marék földet a dombra szórtuk,
a gyertyákat a Hármas-halomnál elhelyeztük és meggyújtottuk.
A földet hozók elmondták a hozott földhöz fűződő élményüket, és beírtak az
emlékkönyvbe.
A megemlékezés hivatalos része a
Szózat és a Székely himnusz eléneklésével fejeződött be, de sokan még sokáig
ott maradtak, beszélgettek.
A szomorú esemény kapcsán
méltóságteljesen emlékeztünk.
Foto: Bozzay
Kató és
V
Nézem a Magyar Televízió közvetítésében Lech Kaczyński és felesége gyászszertartását.
Szívszorító
érzés átélni ezer éves testvérnemzetünk gyászát. Megható és egyben felemelő
érzés látni azt az óriási tömeget, amely megtölti Krakkó főterét. Legszomorúbb
az, hogy a szerencsétlenül járt hozzátartozók és államférfiak, katonák azok
meglátogatására készültek, akiket egy embertelen háborúban azért gyilkoltak meg
aljas és brutális módon, mert hazájukat védték.
Lengyelországot
nem tudta megtörni a kommunizmus fél évszázada sem. Élő hittel, töretlen
gerinccel vallották és vallják: lengyelek vagyunk! Bárcsak a mi hazánk is
elmondhatná ezt magáról. Csak remélni tudom, hogy nemsokára ránk is igaz lesz
ez. Kell, hogy így legyen, mert csak így hajthatjuk végre azt az óriási
feladatot, amely most ránk vár. És ehhez egységes nemzetre, közös
áldozat-vállalásra van szükség.
Isten
óvja Lengyelországot, és a mi hazánkat is, mert: "Lengyel, magyar két
fivér a kardnál és a pohárnál".
Budapest, 2010. április 18.
ELHUNYT KEDVES
BARÁTUNK, DR. KOVÁCSI ALADÁR
2010. április 5-én Máriaremetén a
húsvéthétfői nagymise dr. Vida Tivadar atya vasmiséje volt, pappá szentelésének
65. évfordulója alkalmából. Tivadar atyát 1945. március 31-én szentelték pappá
Pozsonyban, és április 2-án celebrálta újmiséjét a szovjet ágyúk dörgése
közepette.
Tivadar atya viszontagságos élete
folyamán előbb a Nagyszombati, majd a Székesfehérvári Egyházmegyében, végül 35
éve a Budapest-Esztergomi Főegyházmegyében teljesített szolgálatot.
Tivadar atya hazafiságáról
mindenkor tanúságot tett. Jelenleg is a Budaligeti Polgári Kör tagja, a PPKSZ
eseményein is részt vett egészségi állapota szerint. A Szent Korona Dombnál is
többször ünnepelt velünk, ill. a Dombot is megáldotta.
Isten éltesse, áldja és vezérelje Tivadar atyát még sok
éven át.
Az ünnepi áldáskor kapott szentképet Tivadar atya Zoltán öccse, festő- és szobrászművész festette
MENTŐÁLLOMÁS ÁTADÁS PESTHIDEGKÚTON
2010. március 26-án mentőállomást
adtak át Pesthidegkúton. Az élet és egészség védelmét szolgáló létesítmény a
II. kerületi Önkormányzat telkén, mintegy 100 millió forint hozzájárulásával,
valamint az Országos Mentőszolgálat 30 millió forintos kiegészítő hozzájárulásával
épülhetett fel. Az Országos Mentőszolgálat ezen kívül az állomás üzemeltetését
vállalta magára.
Az ünnepélyes átadáson először
Dr.
Ezt követően Dr. Göndöcs Zsigmond, az OMSZ főigazgatója mondott beszédet,
amelyet szintén nagy taps-köszönettel fogadtak. Göndöcs
úr egy kis humort is vitt a megnyitóba, mert először egy muzeális mentőautót
toltak ki az egyik ajtón, amelynek rendszámtábláján ez állt: „Kresz Géza Mentőmúzeum”. A tréfát követően azonban
megjelentek az „igazi” mentőkocsik is, egy normál és egy rohamkocsi.
Ezt követően SzékelyTamás
miniszter elmondta, hogy ez az első olyan mentőállomás, amely túlnyomó részben
az önkormányzat hozzájárulásával jött létre.
Az ünnepség záróakkordjaként a
történelmi keresztény egyházak papjai (Esterházy László r. kat. prépost, Varga
János r. kat. plébános,
Az ünnepségen jelen voltak
önkormányzati képviselőink is. A PPKSZ képviseletében jónéhányan részt vettünk.
Közösségünk számára egy darabot elkértünk az avatásnál átvágott nemzeti színű
szalagból is.
Ezúton is köszönjük mindenkinek,
amit értünk tettek.
Néhány további kép az
ünnepségről:
Az adyligeti Kőrösi Csoma Sándor pk. a hó és a hideg ellenére – a vásárlók és az árusok
kérésére – a téli hónapokban is megszervezte és üzemeltette az őstermelői
piacot a cserkészház kertjében. A legutóbbi piaci nap (febr. 13.) előtt
pénteken délután a PPKSZ-ből hárman (Nemes Ákos,
Szécsényi N. Pista, Molnár Feri), egy rövid időre Kerényi Péter – aki a báli
dolgaival is el volt foglalva – és Erdős Éva mint a szebbik nem képviselője,
valamint a mi cserkészcsapatunkból (1000. sz. Szent Korona cserkészcsapat)
nyolc fiatal segített ellapátolni a cirka
Szilágyi Zsolt
FARSANG
KLEBELSBERG-SZOBOR PESTHIDEGKÚTON
2009. június 21-én felavattuk Dr.
gr. Klebelsberg Kuno mellszobrát a róla elnevezett kultúrkúria kertjében, egykori kúriájának
tőszomszédságában. A szobor Pesthidegkút és környékbeli települések civil
szervezetei, számos magánszemély és az Önkormányzat adományaiból készült el.
Alkotója Búza Barna, 99. évében járó szobrászművész, aki személyesen is ismerte
gr. Klebelsberg Kunot, pályájára is az ő segítségével
került.
Dr.
A szobor
leleplezése
A szobor,
mellette alkotója, Búza Barna szobrászművész. Mögötte gr. Klebelsberg Kuno unokatestvérének unokája Magyarpécskáról,
Klebelsberg szülőhelyéről.
A szobor
alkotója szól a megjelentekhez
OBERSOVSZKY PÉTER A TERE-FERE KLUBBAN
2009. március 2-án zsúfolt házas
részvétel mellett Obersovszky Péter, az Echo TV műsorvezetője volt a PPKSZ Tere-fere
Polgári Nyugdíjas Klubjának vendége. Két kép az eseményről.
2008. szeptember 23-án a PPKSZ
Tere-Fere Polgári Nyugdíjas Klubja hazánk és történelmünk
jobb megismerésére újabb kirándulást tett, ezúttal Zemplénbe. Ellátogattunk
Vizsolyba, ahol megtekinthettük az 1590-ben nyomtatott első magyar nyelvű
bibliát. Felkerestük Monokon Kossuth Lajos szülőházát. Onnan Szerencsre
mentünk, ahol bejártuk a cukorgyár történetét és termékeit bemutató kiállítást.
A gyárból már nem is működik más. Utolsó állomásunk a szerencsi vár volt. Szép
és nagyon tanulságos nap volt. Köszönjük, Tercsike!
A
vizsolyi református templomnál
Szenci Molnár Albert szobra a templomkertben
Mellette
Károlyi Gáspáré, a biblia fordítójáé
Az első
magyar nyelvű biblia
A XIII.
századi szentély és az utólag hozzáépített gótikus templom
Az
eredeti nyomda hasonmása a nyomdamúzeumban. Ki is próbálhattuk.
Kossuth
Lajos szülőháza Monokon
Csapatunk
hölgytagjai az emléktábla alatt
Az
emlékhely szépen gondozott kertje
A
Szerencsi Cukorgyár történetét bemutató múzeum
Süvegcukor
a(z egykori) Szerencsi Cukorgyár múzeumában
Ízelítő a
cukorgyár termékeiből
A
szerencsi Rákóczi-vár bejáratánál
Politikusaink
számára megszívlelendő emléktábla a várudvaron!
Néhány
kép a várfalakon belülről
2008. szeptember 13-án szegvári
gazda barátaink meghívására újból ellátogattunk Szegvárra. Ezúttal már
Szentesen fogadtak minket, ahol idegenvezető mondta el a Kossuth téren, a volt
vármegyeház előtt a fontosabb tudnivalókat. Az épület előtt Horváth Mihály
püspök szobra áll, aki 1848-ban csanádi püspök és
egyben a főrendiház tagja, a trónfosztás után 1849. máj. 12-től aug. 11-ig a
Szemere-kormány közoktatásügyi minisztere volt. A téren oldalt a klasszicista
református templom mellett Kossuth Lajos szobra áll.
Az egykori barokk vármegyeház
épülete ma három intézménynek ad helyet. A Csongrád Megyei Levéltárnak, a
Néprajzi Gyűjteménynek és a Koszta József Múzeumnak. Vezetés mellett
megtekinthettük az utóbbi kettőt.
Ezt követően a Városi Könyvtárba
mentünk (a volt zsinagóga épülete), ahol a szegvári fafaragó Tóth József
kiállítását tekinthettük meg a művész vezetése mellett.
Ez után együtt mentünk Szegvárra.
Itt Gila László nyugdíjas pedagógus szakavatott
tárlatvezetése mellett megtekinthettük egy elfelejtett festő, Szúdi Nándor kiállítását.
A bőséges kulturális program után
a vadászházban már fínom birkapörkölt ebéddel várt
minket a többi gazda. Ebéd előtt elénekeltük a Himnusz-t. A rendkívül jó,
baráti hangulatban elköltött ebéd végére megérkezett a pesthidegkúti
illetőségű, de környékbeli születésű EU-parlamenti képviselő Becsey Zsolt, aki
e vidéket képviseli. Kérdés-felelet formájában sok fontos dolog elhangzott.
Délután a Kurca
folyó hídjához is elsétáltunk, majd többen
felkeresték a helyi üvegfestő asszony házát, ahol megtekintették munkáit.
A nap gyorsan elszaladt. Búcsúzóul nótáztunk, majd a Szózat és Székely himusz eléneklése után haza indultunk. Nagyon szép nap
volt. Köszönjük szegvári barátaink!
Képek
erről a napról
Szentes
A
szentesi volt vármegyeháza. Az előtérben Horváth Mihály püspök szobra
A
Néprajzi Gyűjtemény egyik tárlója
Koszta
József: Mákvirágok
Koszta
József: Piros fejkendős nő
Koszta
József: Öregkori önarckép
Tóth
József: Végtelen történet
Tóth
József: Tűzmadár
Az
alkotó: Tóth József
Szobor(csoport)
a Városi Könyvtár előtt
Szegvár
Gila László tanító úr bemutatja Szúdi Nándor festőt
A
hallgatóság
Szúdi Nándor: Ligetrészlet
Tulipánfa
a szegvári volt vármegyeháza (Károlyi kastély) előtt
Terített
asztal várt minket a vadászházban
Őzagancsok
vigyázzák a PPKSZ és a MAGOSZ zászlaját
Fínom süteményeket kaptunk ebéd utáni desszertnek
Folyik az
ebéd utáni beszélgetés
Lajos karalábé-termesztő
versenyre hívja ki a gazdákat
Becsey
Zsolt kérdezz-felelek órája
A Kurca hídjánál
Séta a Kurca partján
A búcsú percei:
Bihari Ernő, a Gazdakör elnöke és Szilágyi Zsolt, a látogatás PPKSZ-es
szervezője
A Pesthidegkúti Polgári Körök Szövetsége – ifj.
A kitüntetést első alkalommal
kivételesen hárman kapták meg:
Tóth József nyug. tanár úr
Barabás Miklós történész
Farkas Nándor Sándor építész, a Budaligeti PK tagja
A kitüntetést a jövőben évente át
kívánjuk adni.
2008. március 29-én a Kőrösi Csoma
Sándor polgári kör vezetőjének, Szilágyi Zsoltnak kezdeményezésére és
felhívására a PPKSZ tagjai közül 24-en jöttünk össze és nekifogtunk a
"szemét" eltakarításának. 26 db 100 literes zsákot töltöttünk meg a
Hűvösvölgy és Nagyajtai utcai 56-os villamos megállók
közti szakaszon. Az 1000. számú Szent Korona cserkészcsapat fiataljai a csapat
UNIMOG teherautójával összeszedték a zsákokat és "rendeltetési
helyükre" szabályosan eljuttatták azokat. Köszönjük a csapat
parancsnokának Szentváry Lukács Gábornak, hogy a
gépkocsit és személyzetet biztosította.
Számos fotó készült. A Budai
polgár részéről is velünk tartott egy fotóriporter és mások is szorgalamasan fotóztak. A Budai polgárban megjelent egy
rövid beszámoló az eseményről. Dr.
A hangulat kiváló volt. Minden
résztvevőnek köszönjük munkáját minden környéken lakó nevében is.
Néhány kép az akcióról:
Gyülekezés
Szilágyi
Zsolt eligazítást tart
A
kellékek átvétele
A PPKSZ
egyik hölgycsapata szorgoskodik
Munkában
a polgármester és két önkormányzati képviselőnk
A
fiatalság is tesz környezetünk tisztaságáért
Telik a
zsák
Tömörül a
csapat
Itt már nem
sok van hátra
Árgus
szemek keresik a szemetet
Utolsó símítások
2008. január 7-i beszámoló
közgyűlésünkön vendégünk volt Bíró Ildikó, országgyűlési képviselő, a FIDESZ
MPSZ Civil Igazgatóságának vezetője, akinek megbizatása
a polgári körökkel való kapcsolattartás. Vendégünk nagyra értékelte a PPKSZ
tevékenységét, és országos érvényű elhangzott javaslatainkat is kedvezően
fogadta.
Megemlékezés Mansfeld Péter szobránál
2007. november 4-én kerületi
megemlékezés volt Mansfeld Péter szobránál. Alább olvasható Dr. Balsai István,
országgyűlési képviselőnk beszéde.
Tisztelt Egybegyűltek! Hölgyeim
és Uraim, tisztelt Hozzátartozók!
Harmadik éve állhatunk itt, az országos közadakozásból
megvalósult emlékmű Menasági Péter szobrászművész
alkotása előtt, hogy tisztelegjünk Mansfeld Péter emlékének. Mansfeld Péter, ha
közöttünk lehetne egy java korabeli 66 éves honfitársunk lehetne, de Mansfeld
Pétert megölték.
Szándékosan használom ezt a kifejezést, mert ez a páratlan
gaztett, amelyet úgynevezett bírósági eljárás keretei közé rendeztek,
közönséges gyilkosságnak minősíthető.
Mansfeld Pétert úgy tiszteljük, mint az 1956-os forradalom és
szabadságharc hősét, mint aki ezért az ügyért adta életét, pedig a Kádár
rendszer páratlan cinizmussal úgy rendezte meg bosszúálló művét, mintha
Mansfeld Pétert nem a forradalomban betöltött tevékenysége miatt vonták volna
felelősségre. Több mint két és fél évvel a forradalom eltiprása után, rendezték
meg ezt a büntető pert, miután már több száz halálos ítéletet hozattak, több
tíz ezer büntető pert folytattak le az ’56 hőseivel szemben azonban még ez is
kevés volt nekik.
Hiányzott ugyanis, a felakasztott forradalmárok közül az a
bizonyos Pesti Srác, aki a forradalmi napokban csaknem minden fegyveres felkelő
csoport résztvevőjeként szolgálta a forradalom ügyét, és akik közül oly sokan
vesztették életüket a harcokban.
A leszámolási eljárások, a forradalom időpontjában hatályos
büntető jogszabályok szerint, ugyanis a legsúlyosabb büntetéssel a halálra
ítéléssel csak azokat sújthatták, akik az úgynevezett „ellenforradalmi
szervezkedés kezdeményezői” voltak. Csakhogy Mansfeld Péter és a hasonló korú
15-16 éves diákok, a Pesti Srácok természetesen nem voltak a felkelő, harcoló
csoportok kezdeményezői, ezért velük szemben a legsúlyosabb büntetés
kiszabására 1957-ig nem kerülhetett sor.
Meg kellett teremteni tehát a jogi lehetőségét annak, hogy
fiatalkorú személyt is halálra ítélhessenek a vérbírák.
Ezért aztán megszületett az 1957. évi 34. tvr., az a jogszabály, amely
szabadkezet adott a népbíráknak ehhez is. Igen ám, de
a büntető jogszabályoknak még a kommunista diktatúra idején sem volt visszamenő
hatálya, tehát csak az azt követően megrendezett koncepciós perekben lehetett
alkalmazni. Csak az volt a bökkenő hogy 1957 tavaszát követően
úgynevezett ellenforradalmi bűncselekmény a terror és az elnyomás hihetetlen
méretei miatt már nem fordult elő. Ezért kellett megrendezni egy ilyen ügyet,
amelyre az okot Mansfeld Péter és vádlott társai - akik egy kivételével
mindannyian fiatalkorúak voltak – szolgáltatták.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az a tényállás, amely miatt Mansfeld Péteréket letartóztatták és
perbe fogták, az az itt jelenlévők előtt bizonyára ismert.
Egy rendőr lefegyverzése, autók jogtalan használata, filléres
dolgok eltulajdonítása a szabadságharc után szétszórt néhány fegyver
összegyűjtése. A nyomozás megindulásakor még szó sem volt ellenforradalmi szervezkedésről.
A nyomozás menete során aztán szép lassan kialakult az „ellenforradalmi
terrorbanda” képe, amelynek jellemzésére szószerit idézek a vádiratból,
amely „a népköztársaság megdöntésére irányuló részvétel, gyilkosságra való
szövetkezés, valamint fegyverrejtegetéssel” vádolta őket.
„Vádlott 1958. február 14-én találkozott Mansfeld Péterrel.
Beszélgetésük során – miután tisztázták népidemokrácia-ellenes
beállítottságukat – megállapodtak, hogy ellenforradalmi célzattal vezetésük
alatt egy fegyveres bandát alakítanak. A alakítandó fegyveres szervezetek
közvetlen programjául kitűzték, hogy támadásokat terveznek és hajtanak végre a
fegyveres testületek tagjai, rendőrök, munkásőrök, üzemi őrök ellen. E
terrorakciókkal a lakosságot állandó nyugtalanságban tartva gátolják, fékezik a
népi demokrácia politikai konszolidálódását.”
Idézhetem az ügyész vádbeszédét is, aki tárgyalás végén a
következőket mondta: „Igen nagy a vádlottaknak a társadalmi veszélyessége, akik
a kapitalista restaurációra törekedtek. Kiemelni kívánom, hogy e bűnügyben
másképpen kell vizsgálni ezt a tényt, hogy a vádlottak valamennyien munkás
szülők gyermekei, úgy kell vizsgálni, mint osztályárulókat. Nem megtévedt
emberekről van szó, hanem tudatos ellenforradalmárokról. Kiemelni kívánom, hogy
Mansfeld Péternek és Bóna Rezsőnek az ellenforradalomból kifolyólag „múltja”
van. III. r. Furka László vádlott pedig saját
édesanyja ellen emelt fegyvert (ezt arra alapozza az ügyész, hogy az anya
MSZMP-tag volt!) Bóna Rezső tipikus huligán csavargó, Egei
Attila vádlott pedig 13 éves korában röpcédulákat szórt, s két bátyja szintén
előzetes letartoztatásban van. Mansfeld Péter Holecz Istvánnal együtt csak
éppen toronyórát nem loptak. Kiemelni kívánom, hogy politikai síkon nincs
fiatal vagy idősebb korú vádlott. Vagyis nem lehet enyhébben ítélkezni
fiatalkorúakkal szemben, mert fiatalok. Velük szemben a legdrákóibb szigorral
kell eljárni.”
És most még, hallgassák meg azt a megdöbbentő szöveget, amely fk. Mansfeld Péter elmeállapotával kapcsolatosan, az
úgynevezett orvos szakértői véleményt képezte: „Az egész vizsgálat alatt
fölényesen és cinikusan, mereven beszél ellenforradalmi felfogásáról, és
cselekménye helytelenségét nem hajlandó – még igen kis mértékben sem – belátni.
Az egész jelen ügy azért történt, mert, „egy kis balhét akart csinálni, a
rendőr menjen oda dolgozni, ahová való a gyárba”. Tovább kérdezve a
legcinikusabb hangon adja elő, hogy ha a „balhé” sikerült, nem bánta volna, ha
emberek elpusztulnak, mert „úgyis mindennap felakasztanak egy-egy embert”.
Ilyen tónus és hangvétel mellett azonban kisebb csoda történt,
mert az elsőfokú bíróság mindezek ellenére sem ítélte halálra a Pesti Srácokat,
„mindössze” életfogytig tartó szabadságvesztésre. Tudjuk a periratokból, hogy a
népbíróság elsőfokú ítéletét olyan három bíró hozta, akik közül egyiküknek sem
volt jogi diplomája, de ez nem volt fontos akkoriban.
Tartozunk az igazságnak azzal, hogy megemlítjük: az elsőfokú bíróság figyelembe
vette hogy az egész tevékenység két napig tartott és semmilyen súlyos
eredménnyel nem járt. Magyarul, senkinek az élete nem forgott veszélyben
legkevésbé annak a rendőrnek, akit lefegyvereztek, és aki maga is – dicséretes
módon – igyekezett a fiuk életét menteni vallomásával.
Az ítélet ellen az ügyész súlyosbítás miatt fellebbezett, így került sorra négy
hónappal később 1959 március végén arra a tárgyalásra, amelyet Dr. Vágó Tibor
vérbíró vezetett, aki addigra már tucatnyi ügyben szabott ki nagyszámú halálos
ítéleteket. Idézzük fel mit mondott az utolsó szó jogán Mansfeld Péter, annál
is inkább mert ezek a szavak még most félévszázaddal később is megrendítő
szavak.
„A rendőrt nem akartuk megölni, csak a
gépkocsit akartuk a szakadékba lökni. K-nét és a
katonatisztet nem akartuk megölni, csak a rendőrsapkát akartuk megszerezni… Nem
akartam szervezkedni. Furka röpcédulát ajánlott,
tőlem kérdezték, milyen volt az élet a Markóban.
Hét nap sötétzárkát kaptam, mert
nem akartam elvállalni a dolgot a rendőrségen. Egész biztos, hogy a nyomozók beszélték
rá a társaimat arra, úgy mondják, a rendőrt meg akartuk ölni. Nem mindent
ismertem el. A bíróságon 10 percig nézhettem az iratokat, s azt is
megbilincselt kézzel. A nyomozati anyagot elolvasás nélkül kellett aláírni…
Csoportot nem szerveztem… 1956 októberében a Széna térre keveredtem.
„Szabó bácsi” megcsókolt és átölelt, és azt mondta: ilyen fiatalok kellenek
nekünk…A halálbüntetéstől féltem, ezért akartam megszökni, Ha kikerülök a
börtönből, a szakmámban szeretnék dolgozni.”
Dr. Vágó Tibor és tanácsa azonban nem húzta
az időt, azonnal ítéletet hirdetett, amelyben Mansfeld Pétert halálra ítélte.
Péter és védője kegyelmet kértek, a kegyelmi kérelem kapcsán tartott
tanácskozásról nincsen adat, csak arról, hogy két nappal később 1959 március 21-én
reggel 9 órakor a halálos ítéletet végre hajtották.
Tisztelt Egybegyűltek!
Le kell tehát szögeznünk két dolgot. Egy kicsit a közvéleményben
elterjedt véleményekkel szemben is:
- Mansfeld
Pétert bár közvetve, 1956 ért, a Széna térért mint Pesti Srácot fogták
perbe, közvetlenül pedig a gyilkos kádár rendszer konszolidációs
törekvéseinek megfelelően, a forradalom után alakított „ ellenforradalmi
terrorbanda” szervezésének vezetése miatt ítélték halálra.
- A
közvélemény sok-sok irodalmi és egyéb művészi alkotás úgy véli, hogy
Mansfeld Péter kivégzésével megvárták 18. életévének betöltését, hiszen
Péter 1959. március 10-én, tehát 11 nappal kivégzése előtt lett nagykorú.
Mint hallhattuk, erre egyáltalán nem volt szüksége a hatalomnak, hiszen a
jogszabály már közel két évvel korábban, 1957 tavaszától lehetővé tette a
fiatalkorúak halálra ítélését.
Mansfeld Péter ilyen körülmények között áldozta életét a
forradalomért, és a büntető per során tanúsított példátlan emberi
helytállásával megmentette egyik vádlott társa életét. Ezzel világraszóló
példát adott emberségből egy embertelen kor viszonyai között.
Idézzük ide Jobbágyi Gábor professzort, aki Mansfeld Péter
ügyének krónikása, amely itt van a talapzaton is bevésve
”Nyugodj békében, Mansfeld Péter!
Életed és halálod emberségednek
és a kor embertelenségének példája.”
Köszönöm, hogy meghallgattak.
A recski haláltábor meglátogatása
A PPKSZ Tere-Fere
Polgári Nyugdíjas Klubja 2007. október 17-én meglátogatta a Recski Nemzeti
Emlékparkot, ahol lerótta kegyeletét és elhelyezte virágait.
Kirándulás Ópusztaszerre és látogatás Szegváron
2007. szeptember 15-én a PPKSZ
Tere-fere Nyugdíjas klub vezetőjének, Tercsikének
szervezésében honismereti kirándulást tettünk Ópusztaszerre, a Nemzeti
Emlékhelyre. A viszonylag közeli Szegvár gazdáival régóta szoros barátságban
vagyunk. Őket is meghívtuk erre a kirándulásra, majd annak befejeztével együtt
indultunk Szegvárra baráti látogatásra.
Úton
Ópusztaszerre
Ópusztaszeren
már tízóraival vártak minket a gazdák
Az
emlékparkban meglátogattuk nagy földink, Klebelsberg Kuno
emlékszobáját is a tanyasi iskolában.
A
millennium alkalmából emelt emlékmű
Emléktábla
a Nemzeti Emlékhely bejáratánál
Végezetül
néhány kép a szegvári vendéglátásból, ahol ismét nagy-nagy szeretetben volt
részünk, és jól kibeszélgethettük magunkat. Köszönjük, barátaink!
Keresztállítás a körforgalomnál
2007 szeptember 14-én az
adyligeti polgárok a Nagykovácsi út - Nagyrét utca – Szépjuhászné
út találkozásában lévő körforgalomnál felállították Erdélyi Tibor
fafaragóművész 4 m-es faragott keresztjét.
Az ünnepség az adyligeti Szent
István templomnál tartott szabadtéri szentmisével kezdődött. Kemenes Gábor nagykovácsi plébános a szentmise keretében megáldotta a
keresztet, majd Kálmán Csaba református lelkész mondott áldást.
Az ünnepi alkalomból Bencsik
Mónika, Nagykovácsi polgármestere, Szatmári Gergely, Remeteszőlős
polgármestere, végül dr.
Ezt követően a három mázsás
keresztet kézben vitték le a vállakozó férfiak a
körforgalomhoz. A keresztvivőket a szertartás résztvevői elkísérték. A
keresztet a helyszínen felállították és az előre elkészített alapra
felrögzítették. Az álló feszületnél a résztvevők elénekelték a himnuszt, majd
szívélyes beszélgetés mellett kis agapén vettek részt.
Köszönet mindenkinek, akinek
bármi része volt ebben a szép, nemes cselekedetben.
A Pesthidegkúti Polgári Körök
Szövetsége szerény hozzájárulással támogatta az árvíz sújtotta erdélyi szórványbeli Gödemesterháza
templomának tatarozását. Márton István, a falu jelenleg Magyarországon
tartózkodó plébánosa ma átvette a támogatást, és megköszönte a pesthidegkúti
polgárok segítségét. Plébános úr megtekintette a Szent Korona Emlékdombot, ahol
imádkoztunk hazánkért, majd betért a kegytemplomba, és megnézte a szabadtéri
oltárt is. (2007. július 19.)
Örülünk, hogy Erdőcsinád
után újabb templom felújításához nyújthattunk segítséget.
Tiszteletbeli
elnökünk, BÁNFFY GYÖRGY, a II. kerület DÍSZPOLGÁRA
A II. kerületi polgárok
javaslata alapján a képviselő-testület idén Bánffy György színművészt
választotta kerületünk díszpolgárává. Az önkormányzat e határozatával az
anyanyelv ápolása és kiművelt emberfők gyarapítása terén kifejtett egész életen
át tartó tevékenységét ismerte el. Bánffy György a magyar színművészet
kiemelkedő alakja, művész és pedagógus, aki emellett a helyi közélet aktív
szereplője is. Életművével mindenkor példával szolgál a felnövekvő
generációk számára. A Kossuth-díjas színművész színházi elfoglaltsága miatt nem
vehette át személyesen a díszpolgári oklevelet, de videóüzenetben köszönte meg
az elismerést minden II. kerületi polgárnak: „Az, hogy az átadási ünnepségen
nem tudok részt venni — mondta Bánffy György —, a szakmám rapszodikusságából
következik. Június 16-án. Erdélyországba utaztunk, ahol egy héten keresztül hat
előadást tartunk. Amikor 21-én itt kellene lennem, hogy átvehessem ezt a
megtisztelő kitüntetést, éppen a kolozsvári színház színpadán
fogok játszani. Akkor majd összedobban szívünk, itt, a Marczibányi téren és
ott, Kolozsváron.” A díjat felesége, Bánffy Györgyné vette át az ünnepi esten,
aki férje nevében megköszönt az elismerést: „Azzal, hogy most Kolozsvárott
játszik, éppen az összetartozás érzését erősíti az itt egybegyűltek és erdélyi
testvéreink között. Nagyon sajnálta, hogy nem lehet itt, de ott talán még
nagyobb szükség van rá ma este Erdélyben.”
Bánffy György 1927. június 19-én született Budapesten. 1941 és
1945 között a Keleti Károly utcai Rákócziánum diákja
volt, itt állt először színpadra. 1945- ben malenkij robotra hurcolták. 1950- ben
végezte el a Színművészeti Akadémiát, játszott a Nemzeti Színházban, később az
Állami Bábszínházban és a Fővárosi Operettszínházban. 1956 októberében a
forradalomban játszott szerepéért hároméves szilenciumra ítélték, nem léphetett
magyar színpadra. 1960–1971-ig a Pécsi Nemzeti Színház tagjaként színészi
pályájának meghatározó szerepeit játszotta el: Faust, III. Richárd, Cyrano,
Lear, Othello. 1971-től a József Attila Színház tagja
lett, de fellépett a Madách Színházban is. A hatvanas évektől fontos magyar
filmek — többek között a Sirokkó, a Tiltott terület, a Magasiskola, a Mephisto és a Redl ezredes —
szereplője volt. Az elmúlt harminc évben a magyar nyelv szépségét és
fontosságát hirdetve több mint kétezer előadást tartott szerte a
Kárpát-medencében. Az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke. 1985-től 1994-ig
két cikluson át a II. kerület országgyűlési képviselője volt. Életművét számos
díjjal jutalmazták: megkapta a Jászai Mari-díjat, a Magyar Köztársaság Arany
Érdemkeresztjét, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, Magyar
Örökség-díjat, Kossuth-díjat. Bánffy György Érdemes és Kiváló Művész.
(A II. kerület honlapjáról átvett
cikk)
8. PESTHIDEGKÚTI POLGÁRI MAJÁLIS
2010. május 15-én rendeztük meg
nyolcadik majálisunkat. Bár az időjárás nem fogadott minket kegyeibe, a szakadó
eső ellenére nagyon jól sikerült. A bátor hölgyeknek és uraknak hála, a
májusfa-állítás és a városrészeket jelképező borospalackok felhelyezése és
levétele is megtörtént. Nagy örömünkre a tiszteletbeli városrész, Szegvár is
képviseltette magát egy csapattal, és mindvégig velünk voltak. Köszönjük, hogy
most is együtt lehettünk.
Kivételes hangulata volt az idei
majálisnak, mert előtte való napon alakult meg az új Országgyűlés, végre a MI
PARLAMENTÜNK. Az MSZP-SZDSZ korszak lezárult, utóbbi a Parlamentbe sem jutott
be. A majálisozók nyolc év után most először vígadhattak, ünnepelhettek önfeledten, felszabadultan.
Körünkben volt frissen újraválasztott országgyűlési képviselőnk, Dr. Balsai
István, polgármesterünk és most már szintén országgyűlési képviselőnk Dr.
A rossz idő ellenére kiváló
hangulat uralkodott. Táncos kedvű és lábú barátaink igencsak ropták a táncot a
Borvirág Együttes élőzenéjére. Ping-pong verseny és
gyermekrajz színesítette a programot, a gyönyörű terített asztalról nem is
beszélve.
A tábortűz helyett ezúttal a
változatosság kedvéért táborvíz volt.
Egy szó, mint száz, nagyon jól
éreztük magunkat. Köszönet
Életképek
a majálisról
Dr.
Dr. Balsai István szól
hozzánk
Dr.
Dr. Nagy Pál János
elmaradhatatlan tárogatószóval hívja a mulatókat
Az asszonykórus
legénycsúfolókat,…
a férfikórus
leánycsúfolókat énekel
Áll a májusfa, a hölgyek
felteszik rá a városrészeket szimbolizáló borospalackokat
Beszélgetés Dr.
A varázslatos terített
asztal
Muzsikál a Borvirág
Együttes
Lekerülnek a májusfáról az
elázott címkéjű borospalackok
A ping-pong
verseny eredményhirdetése
A verseny helyezettjei,
középen a mindenkit tönkreverő ifjú győztes
Körtánc, a hangulat
tetőfokon
2008. október 23-án hagyományosan
a Széna téren, az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékművénél tartotta
ünnepi megemlékezését a II. kerület.
A Himnusz eléneklése után került sor Dr. Láng Zsolt polgármesterünk és Dr. Balsai István
országgyűlési képviselőnk beszédére.
Rákosi elvtárs – Mátyás királyként titokban járja a várost, hogy
jobban megismerje az emberek véleményét. Beül egy moziba, ahol a film előtt
pereg a híradó, amelyen éppen neki adják át az alkotmány ünnepére sütött friss
kenyeret. Mindenki feláll a moziban, és vastapssal ünnepli:
− Éljen Rákosi! Éljen Rákosi!
Rákosit nagy öröm tölti el, ám a következő pillanatban valaki
nagyot csap hátulról a fejére, és így szól:
− Tapsolj kopasz, mert elvisz az ÁVO!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Ünneplők!
A pesti vicc sokszor többet
elmond egy korszakról, mint néhány történelem óra. Az ötvenes évek személyi
kultuszát, a mindennapi fenyegetettséget, a nyomasztó diktatúrát nagyszerűen
példázzák az előbbi sorok.
Néhány hónapja, amikor
Oroszország megtámadta Grúziát, láttam egy plakátot. Ezen a „Te vagy a
következő” angol nyelvű felirat mellett évszámokat és országokat tüntettek föl.
2008 Grúzia, 1979 Afganisztán, 1968 Csehszlovákia és előtte: 1956 Magyarország.
A példa is mutatja, a mai napig
számon tartják a nagyvilágban az 56-os magyar forradalmat és annak eltiprását.
Emlékeznek rá, mert megélte a világ, hogy a föld leghatalmasabb hadserege a
budapesti utcákon, a pesti srácoktól –ha csak rövid időre is- elszenvedte a
hadászat történetének egyik legcsúfosabb vereségét.
A megfakult fekete-fehér
fényképek, a szemtanúk a hősiesség ezernyi megrendítő példájáról mesélnek:
szétlőtt kezű fiatalok éjszaka kiszöktek a kórházakból, hogy segítsenek a
társaiknak őrséget állni. Diáklányok golyózáporban szedték össze a
sebesülteket. Orvosok és ápolónők alvás nélkül álltak napokig a műtőasztal
mellett. Az ország minden részéből áramlott az élelmiszersegítség a fővárosba.
Az utcákon a betört kirakatok érintetlen maradtak, a tereken őrizetlen
adománygyűjtő ládák álltak.
1956 októbere kegyelmi pillanat
volt a magyar történelemben. Ahogy Pilinszky János írta: a tények
mögül száműzött Isten átvérezte a történelem szövetét.
Mi volt a forrása ennek a vérnek?
Miért dobogott egyszerre több millió ember szíve? Milyen eszme vezette akkor
magyar népet? Annak a korosztálynak a tagjaként, akik csak a szüleitől,
nagyszüleitől hallott a forradalomról, azt hiszem 1956 kulcsszavai
az autonómia és a szolidaritás: az önrendelkezés eszméje és a testvériség
szelleme voltak.
Az autonómia és a szolidaritás,
ezek nevében lázadtak föl szüleink, nagyszüleink az ötvenes évek nyomasztó diktatúrája:
Rákosi Mátyásnak, a magyar Sztálinnak a rémuralma, az egypártrendszer, a koholt
perek, az országos megfélemlítés, a paranoiás ellenségkeresés, a nehézipar
értelmetlen forszírozása, a mezőgazdaság tönkretétele, az ideológiai
rabszolgaság és személyi kultusz ellen.
1956 egy kis nép – s általa
minden kis nép –függetlenségének harca volt a nagyhatalmi önkény ellen. Egy
nemzet lázadása volt az ideiglenesnek nevezett végérvényes megszállás ellen. Az
élet minden területét irányító szovjet tanácsadók arroganciája ellen, akik jól
ismerték Sztálin ítéletét a Kárpát-medencébe tokosodott idegen testről: A
magyar kérdés – vagonkérdés.
1. Ne gondolkozz!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ma, 52 évvel forradalmunk
kitörése után nekünk is van felelősségünk. Nem kell vérünket áldozni, magunk és
családunk egzisztenciáját kockára tennünk. De az elesett hősöknek és az
utókornak is tartozunk azzal, hogy összefogjunk, szabadságunkat és nemzeti
önrendelkezésünket megbecsüljük, éljünk lehetőségeinkkel és szolgáljuk a köz
javát.
Mindezt azonban csak akkor tudjuk
megtenni, ha mindenek felett hűek maradunk az igazsághoz, elutasítjuk a
hazugságot. Ha képesek vagyunk beismerni tévedéseinket, bűneinket is. Ha képesek
vagyunk törekedni a jóra, nemcsak az én, az egyén érdekeit szem előtt tartani
hanem áldozni a közösség, valamennyiünk előbbre
jutása érdekében!
Emlékezzünk, egy francia író,
Albert Camus az alábbiakat írta ”A magyarok vére” című manifesztumában: „Csak úgy
maradhatunk hívek 1956-hoz, ha soha és sehol nem áruljuk el azt, amiért a
magyar harcosok életüket adták, és soha és sehol –közvetve sem- igazoljuk
gyilkosaikat.”
És emlékezzünk, a magyar országgyűlésben
ülő képviselő az alábbit nyilatkozta egy évvel, (nem 20 évvel, hanem egy évvel)
ezelőtt (2007. október 6. HVG) egy hetilapnak:
"Én például 1956 esetében
nem szoktam forradalomról beszélni, mert a börtönből kiszabadult
nyilaskereszteseket nem tudnám semmilyen módon forradalmároknak nevezni.
Ahogyan azokat a géppisztolyokkal köröző fiatalokat
sem, akik ugyanúgy járták a házakat, mint 1944-ben, zsidókra vadászva."
Felelőségünk és az
igazságérzetünk mondatja velünk, hogy azok ne prédikáljanak nemzeti
összefogásról, akik nem tisztelik saját történelmüket, saját hőseiket és
ezáltal saját nemzetüket sem!
Összefogni csak azzal lehet, aki
őszinte és legalább a célja megegyezik a miénkkel. Mert az ideológia,
vérmérséklet, a módszer, a tempó lehet más, ahogyan 1956-ban is sokszínűek volt
a forradalom résztvevői. De a cél nem lehet más!
Kedves Barátaim!
A gátőr és az ürge soha nem
tudnak összefogni. A kérdés az, hogy a gátőrök lesznek ügyesebbek és megmentik
a gátat, vagy az ürgék nyernek és beszakad a gát, elönt mindent a sáros víz.
Sára
Bernadett színművésznő Márai Sándor Mennyből az angyal c. versét mondja
el
Ezt követően Dr. Balsai István,
országgyűlési képviselőnk mondta el ünnepi beszédét.
Tisztelt Honfitársaim, Hölgyeim
és Uraim!
Nehéz órákat, nehéz heteket és
még nehezebb éveket élt át a nemzet, 52 évvel ezelőtt amikor 1956. október
23-ának napja beköszöntött. Iszonyatos terhek,
iszonyatos megpróbáltatások népünk ezreinek, sőt százezreinek börtöne,
deportálása, hadifogsága egyszóval a zsarnokság fájdalma uralta az országot.
Mégis akkor már hetek- hónapok óta valami megmozdult mindenkiben.
Október 23-ára emlékezni immár 18
év óta azt jelenti, hogy újra megfogalmazhattuk történelmünknek egy fejezetét.
Oly sok hazugság, rágalom, hamisítás és elhallgatás után 18 éve szabadon
ünnepelhetünk ezen a napon.
Nekünk nemzeti tudatunk része
lett számos szabadságharcunk és szabadság küzdelmünk. Nagyrészt ezek éltetik a
nemzetet, akár a Rákóczi szabadságharcról, akár 1848-49-ről, akár 1956-ról
emlékezünk. Történelmünknek ezek a fejezetei adják a nemzet hitét, akaratát,
egy szóval a nemzet lelkiségét. Ily módon vált 1956 októbere egyenrangú
fejezetté azokkal a hosszú évekig tartó szabadság küzdelmekkel, akkor is, ha
’56 csak nagyon rövid időszak. Ez az alapja 1956 októbere különleges
erkölcsiségének is.
Amikor ’56 októberére emlékezünk,
az első gondolatunk azoké a hősöké, akik itt a
fegyveres harcok során, majd a kegyetlen véres megtorlások miatt váltak
mártírokká. Itt a Széna téren mindig, minden évben rájuk kell először
emlékeznünk. Ők azok kiknek életáldozata képezi az alapját annak a hatalmas
erkölcsi forrásnak, amelynek azokban a napokban egy egész nép vált részesévé.
Amikor egy rabló korszak után, az erkölcsi romlás évei után szinte egyik napról
a másikra egy egész ország vált erkölcsössé. A velem egykorúak, vagy idősebbek
jól emlékezhetnek azokra a törött kirakatokra és az utcákra kirakott pénzes
ládákra, melyek őrizetlenek voltak, és mégsem nyúlt hozzá senki. Ez is jellemzi
azt a különös nagy erőt, amelyre mindannyian úgy emlékezhetünk, hogy egy nemzet
képes volt egyik pillanatról a másikra megtisztulni.
Hölgyeim és Uraim!
1956 nemcsak nemzeti ügy, hanem
világtörténelmű jellegű esemény is. Mi magyarok büszkén hivatkozhatunk erre az
egész világ előtt. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy 1956-ban a magyarság ezzel a
küzdelemmel léket ütött egy világméretű zsarnokság hajóján, amelyet ugyan be
lehetett tömni és a hajó még sokáig vízen tudott maradni, de ezt a léket soha
többé nem tudták igazán megfoltozni.
1956 októbere világtörténelmű
jelentőségű azért, mert addig is voltak küzdelmek, voltak harcok, voltak
tüntetések, de Budapesten egy egész ország, méghozzá törvényes kormányával,
törvényes miniszterelnökével együttesen lépett fel az akkori szovjet-hatalommal
szemben. Azzal a legnagyobb világhatalommal szemben, amely akkor meghatározta a
térséget és világunkat. Ezzel a világhatalommal kellett volna szembe fordulnia
a nyugati világnak, de ezt ők nem tették meg. Nem tettük meg. Ezért buktunk el.
Mégis, akkor is úgy érezhette, a
bukás napjaiban is, és még nagyon hosszú ideig a nemzet, hogy november 4-e a
forradalom bukása lett ugyan, de el kell jönnie az időnek amikor az igazi
bukás történelmi távlatban fog megvalósulni. Ezért lehetünk és legyünk is
büszkék arra, hogy ez történelmi fordulat magában foglalja 1956 októberét, mint
mérföldkövet. Ahogy a ’48-as forradalom és más levert forradalmak is útjelzői
voltak az új korszakoknak. Így válhatott 1956 nem csak Európa, de az egész
világ számára vízválasztóvá, tisztesség és csalárdság, demokrácia és diktatúra
között. Erre is emlékeznünk kell, itt a Széna téren.
Tisztelt Egybegyűltek!
Ma, amikor az ország nehéz óráit
éli meg, amikor Magyarországot új csapások, új keserűségek sújtják és nagyon
sokszor a közönyt teremtő csalódottság uralkodik el rajtunk, akkor azért is
emlékeznünk kell 1956-ra, mert erőt ad, erkölcsöt a1 és eszmét ad.
Tisztelt Honfitársaim!
Kell, hogy legyen bennünk elég
erő, türelem és kitartás, hogy mielőbb megteremtsük alkotmányos eszközökkel
annak feltételeit, hogy a jelenlegi csüggedt és fásult állapotból 1956
szelleméhez méltóan felemeljük a nemzetet! Hajtsunk fejet ezért itt a Széna
téren a hősök előtt!
Köszönöm, hogy meghallgattak.
A beszédek és szavalat után
került sor a koszorúzásra.
Dr.
Dr.
Balsai István országgyűlési képviselő koszorúz
A
szomszéd kerületből Dr. Nagy Gábor Tamás országgyűlési képviselő koszorúz
A
PPKSZ-esek egy csopotja az ünnepségen
A POFOSZ
koszorúz
Dr.
A PPKSZ
koszorúját Dr. Nagy Pál János és Atinay Péter helyezi
el
Koszorúz
a Jobbik Magyarországért Mozgalom
Az
1956-os szabadságharcosok koszorújának elhelyezése
Az
ausztráliai magyar szabadságharcosok képviselője koszorúz
Katonásan
koszorúz a Magyar Gárda
A
koszorúzók sorát a Magyar Csodaszarvas Egyesület zárta
Az ünnepség a Szózat
eléneklésével fejeződött be.
TRIANONI MEGEMLÉKEZÉS ÉS ZÁSZLÓAVATÁS GYŐRBEN
Győrben is volt trianoni
megemlékezés és országzászló-avatás is, amelyen részt vett tiszteletbeli
elnökünk, Bánffy György is. Gyurka bátyánk vitt magával egy marék földet Szent
Korona Dombunkból, amelyet ott elhelyezett a PPKSZ nevében.
2008 május 31-én reneszánsz
majálist rendeztünk a Klebelsberg Kuno Művelődési,
Kulturális és Művészeti Központban. Hunyadi Mátyást 1458-ban választották
királlyá a Duna jegén. Ennek az eseménynek 550. évfordulója szolgáltatta az
apropót az idei reneszánsz évhez, amelynek a reneszánsz majálissal akartunk
részesei lenni.
Íme a reneszánsz köszöntő:
Kedves Vendégeink, kik
egybegyűltetek,
– hasonlóan, mint azt egy éve
tevétek –
figyelmezzetek rám most egy kis
időre,
szerény műsorunknak bevezetőjére.
Hívtunk mi számtalan híres
vendégeket,
de sajnos a sors nékünk nem kedvezett.
Tűznyelőnk torka fáj, a bűvészünk
eltűnt,
sokat gondolkodtunk, hogy mitévők
legyünk.
Vitéz Bánffy György úr
színészfejedelem
is máshol lészen
ma, messzi idegenben.
Így őt nem hallhatjuk nekünk
verselleni,
de jő egy ifjú lány a lantot
pengetni.
Hallhattok még dalt is, tiszta
magyar hangot,
meg egy régi mesét, ma is
tanulságost.
Eljött
Kesztölc szőleinek
levét kínálgatja.
Ezt a pompás nedűt aki
megkóstolja,
annak azon napon nem lesz semmi
gondja.
Elárulom azt még, környékünkön
látták
erre kalandozni álruhában
Mátyást.
Kérlek Titeket, ha Őt
felismernétek
valamely vendégben, illőn
köszöntsétek!
Igazságos Urunk elűzi Ferencet,
így tesz országunkban mindörökre
rendet.
No de elég mára a sok dőre
szóból!
Vár ránk a mulatság és egy hordó
jó bor.
Ábrázatotok hát ne legyen
beesett,
felejtsétek el mi véletek
megesett.
Ételek, italok vannak itt bőviben,
senkinek bendője ne legyen
üresen.
Lássatok hát hozzá a
kóstolgatáshoz,
melyhez egészséget, s jó kedvet
kívánok!
Néhány kép a majálisról:
2008. január 26-án rendeztük idei
farsangi bálunkat, első ízben „hazai pályán”, a Klebelsberg Kuno
Művészeti, Kulturális és Művészeti Központban. Az igen jó hangulatú bálon mód
volt a táncolásra, vidámságra. A csendesebb szórakozásra, beszélgetésre vágyók külön
teremben érezhették jól magukat. A dalos kedvűek a télikertben teremtettek jó
hangulatot. Vendégeink voltak többek között a szegvári és a tolnai gazdák,
akikkel szoros baráti kapcsolatban állunk.
Mindez
Képek a bálról
A meghívó
és műsor
A
nagyszalon, a „beszélgetős” terem
A
színházterem, a „mulatozós” terem
Dolgoznak
a rendezők
A
rendezők bevonulása
Dr.
Dr.
Bihari Ernő,
a szegvári Gazdakör elnöke köszönti a farsangozókat
Tárogatósunk,
Dr. Nagy Pál János
Kovács
Gabriella, a szegvári gazdák gitárosa
Hölgykórus
köszönti a születés- és névnaposokat
Bánffy
György Kossuth-díjas színművész, a PPKSZ tiszteletbeli elnöke verset mond
A
néptáncos Csidu-ék és a népzenészek
Nóti Károly jelenet amatőr színészek előadásában
Dr.
Balsai István országgyűlési képviselőnk a bálon
Tere-fere a gazdákkal a nagyszalonban
Pernai József, a szegvári gazdák harmonikása
népdalokat játszik
„Áll a
bál” a színházteremben
Viszik a
tombola-nyereményeket
Emléktábla avatás a Rákóczi Gimnázium bejáratánál
Dr. Balsai István országgyűlési
képviselő 2007. október 25-i avatóbeszéde:
Tisztelt Egybegyűltek, kedves
öregdiákok, igen tisztelt hozzátartozók!
Itt állunk megrendülten
iskolatársunk Galántay Tibor emléktáblájánál a
Rákóczi Gimnázium falánál.
Október 25-e van, az a nap, mikor
51 évvel ezelőtt elkövették az 1956-os forradalom legvéresebb, leggyalázatosabb
gaztettét, a Kossuth téri sortüzet.
Szemlesütve és mások helyett is
szégyenkezve kell kijelentenem, hogy hiába telt el 51 év az esemény óta, hiába
foglalkoztak a gaztettel történészek, politikusok és az illetékes hatóságok,
hiába valóak a visszaemlékezések százai, akik közül sokan résztvevők is voltak,
a mai napig nem derült fény arra, hogy voltaképpen kiket tehetünk felelőssé
ezért a mészárlásért. Igazi háborús bűntett, tehát soha el nem évülő eseménnyé
vált, hiszen a békés tüntetők fegyvertelen emberek, nők és férfiak, fiatalok és
idősek estek áldozatul az embertelen sortüzeknek.
Annyit tudunk, hogy hosszú
percekig tartott a gépfegyvertűz, és azt is tudjuk, hogy ezenközben
a Kossuth térbe torkolló Akadémia utcában ülésezett a Párt Központi Vezetősége
illetve annak Katonai Bizottsága, akik legfelsőbb szinten döntöttek az ilyen és
hasonló terror-cselekményekről. Azt is tudjuk, hogy a téren nagyszámú szovjet
harckocsi tartózkodott, amelyek nyilvánvalóan beavatkoztak, és nem a békésen
tüntetők oldalán. Azt is tudjuk, hogy az Országházzal szembeni Földművelődési
Minisztérium épületének tetőablakaiból ÁVÓ-s pribékek is lőtték a tömeget.
Éppen csak azt nem sikerült megállapítani, hogy ki adta ki a parancsot, kit
lehet megnevezni, a rendszerváltozást követően elrendelt nyomozás alapján az
eseményekért.
Maradtak tehát a borzalmas képek,
a néma filmkockák, a csatatérre emlékeztető felvételek és az áldozatok
lehetséges számbavétele, a kórházi naplók.
Sajnos, alig jobb a helyzet a
többi sortűz-ügy kapcsán, hiszen sem Mosonmagyaróváron, sem Tiszakécskén, sem
Salgótarjánban nem sok eredményre vezetett a számtalan tényfeltáró vizsgálat,
az utólagos nyomozás.
Az 1990-ben megválasztott
Országgyűlésnek felelős kormány tagjaként három évig tartó küzdelmet kellett
folytatnom a Legfelsőbb Bíróság akkori vezetése és a legfőbb ügyész
aggályoskodásai mellett annak érdekében, hogy végre szülessen
egy törvény, amely lehetővé tette az elévülés figyelmen kívül hagyását ezekben
az ügyekben, hogy megnyíljon a törvényi lehetőség a felelősségre-vonás előtt.
Ez azonban kevésnek bizonyult,
hiszen – mint említettem – tényleges eljárások lefolytatására alig került sor.
Ami pedig a Kossuth téri sortüzet illeti, semmilyen eredményt nem hoztak a
vizsgálatok.
Tisztelt Egybegyűltek!
Galántay Tibor, a
Rákóczi Gimnázium III. osztályos tanulója nem volt forradalmár.
Osztálytársaival együtt, ahogy írták nekem visszaemlékezéseikben, ő is egyike
volt az akkorra már megszűnt polgári világ gyermekeinek, akik egy olyan világ
keretei között éltek, ahol ezt a polgári világot már szétverték, de az óvó
család intézménye, az osztálytársak, a barátok köre egy saját kisvilág
kialakítását lehetővé tette. Természetes volt ezért, hogy a forradalom kitörése
és az akkor egymást követő események mindegyiküket megérintették és legalább
lelkes jelenléttel szerették volna kivenni részüket ezekben. Tibor azon a
végzetes napon felkereste egyik osztálytársát, és lelkesen közölte, hogy a
Parlament előtt tüntetés készül, de szeretné ha az osztálytársa is elkísérné.
Erre nem került sor, mert az aggódó szülők nem engedték meg barátjának a
részvételt.
Így elköszöntek egymástól, akkor
még nem tudták, hogy véglegesen. Pár nappal később az akkor győztesnek hitt
forradalmi napokban november elseje körül forradalmi gyűlés volt a Rákóczi Gimnáziumban,
és ekkor vált ismertté, hogy Galántay Tibor a Kossuth
téri sortűzben halt hősi halált. Mivel a gimnáziumban a világháború hősi diák halottainak volt emléktáblájuk, elhangzott a követelés Galántay Tibor táblájának elhelyezésére is. Erre nem kerülhetett
sor, csak egy szomorú gyászmisére valamikor novemberben, a forradalom leverése
után itt a szomszédos Krisztus Király Kápolnában, amikor még nem volt tanítás
az iskolában. A visszaemlékezések szerint az osztályból és a tanári karból
szinte mindenki ott volt.
Hosszú évtizedek után, a rendszerváltozás után jó néhány évvel, jócskán
megkésve az emléktábla elhelyezésére végül is sor került. Hála az egykori
osztálytársak és iskolatársak kitartásának, ma itt állhatunk az emléktáblánál,
éppen 51 évvel az után, hogy Galántay Tibor hősi
halált halt.
Tisztelt Egybegyűltek! Kedves
Honfitársaim! Itt a második kerületben bizony sok-sok emlékhellyel, táblával,
szoborral emlékezhetünk forradalmunkra és szabadságunkra. Néhány perces sétával
odaérünk a Lövőház utcába, Szabó bácsi, a Széna téri felkelők legendás
parancsnokának emléktáblájához, onnan csak néhány lépés a Széna téri hősök
emlékműve, és pár perc sétával eljuthatunk a Medve utcai iskolához, amelynek
falán Mansfeld Péter – az iskola egykori diákjának – emléktáblája van. Néhány
éve pedig közadakozásból megvalósulhatott a Mansfeld Péter emlékszobra a közeli
Rózsadombon.
Szabó bácsi, Mansfeld Péter és a
többi Széna téri hős fegyverrel a kezében halt hősi halált az iszonyatos
túlerővel szemben, vagy a forradalom leverését követő kegyetlen leszámolás,
úgynevezett bírósági ítélet végzett velük.
Galántay Tibor,
egykori iskolatársunk, a lelkes diák halála és hősi áldozata azokra a csendes
milliókra kell, hogy emlékeztessen minket, akik az idegen uralom, egy
embertelen rendszer megdöntéséért, fegyvertelenül, puszta részvételükkel álltak
ki. Példája szolgáljon példaként a Rákóczi Gimnázium mostani diákjai előtt csak
úgy, mint a mai egész magyar fiatal nemzedék előtt.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
Dr.
Balsai István országgyűlési képviselő avatóbeszédet mond
Az
egykori diáktársak nevében Per László koszorúz
A II.
kerületi Önkormányzat nevében
Magócs Éva igazgatónő elhelyezi a gimnázium
koszorúját
A 2007 szeptember 16-22-ig tartó
Városmisszió keretében a hűvösvölgyi végállomáson várták az arra járókat a
„misszionáriusok”.
A
missziós asztal munkatársai és látogatóik
Munkában
az ének- és zenekar
Varga
Janó atya, remete-kertvárosi plébánosunk a hívek között
2007. augusztus 6-án
szalonnasütéses kötetlen találkozót tartottunk a Klebelsberg Kuno Művelődési, Kulturális és Művészeti Központban. Nagyon
jó hangulatú volt az egész este, a rövid bevezető után kedvükre beszélgethettek
a résztvevők, miközben szalonnasütésre, fínom ételek
és innivalók fogyasztására is mód volt. Dr.
Néhány kép az estről:
DR.
MORVAI KRISZTINA PESTHIDEGKÚTON
2007. március 27-én este zsúfolt
színházteremben zajlott Dr. Morvai Krisztina beszélgetőestje a pesthidegkúti
Klebelsberg Kuno Művelődési, Kulturális és Művészeti
Központban. A rendkívül jó hangulatú est lelki felüdülést, megerősödést
jelentett számunkra. Remélhetőleg lesz folytatása ezeknek a közönségvonzó
esteknek.
Köszönjök a
meghívó és szervező polgári körnek, Bődey Katinak és Sándornak, Dr. Balsai
István országgyűlési képviselőnknek és
Néhány kép a rendezvényről:
2007. február 5-én vezetőségválasztó
közgyűlést tartottunk. A közgyűlés határozatképes volt.
Az új vezetőség:
Elnök:
Tagok: Küzdy Lászlóné Tercsike
Albrecht Beáta
Kerényi Péter
Krasznói Mihály
Köszönjük a leköszönt vezetőség
tevékenységét, és jó munkát kívánunk az új vezetőségnek.
Értetlenül és mély felháborodással értesültünk a Pesthidegkúti Ófalú-i Templom kültéri szobrainak meggyalázásáról, valamint a kereszt ledöntéséről.
A II. kerületben élő emberek, családok ilyen tettre nem
vetemednek, vallástól és pártállástól függetlenül mélyen elítélik ezt a
gaztettet.
Ezért tudatjuk azokkal, akik az országban, médiában
gátlástalanul hiszterizálják és egymásnak próbálják
uszítani a II. kerület lakosait, hogy ITT NEM JÁRHATNAK SIKERREL.
Felkérünk minden pártot, civil szervezetet és egyesületet,
hogy a fenti közleményt csatlakozásukkal erősítsék meg.
Bődey Kati és Sándor
1029. Budapest, II. Péch Antal u. 20.
Csatlakozunk – II. kerület:
Dr. Balsai István a II. kerület országgyűlési képviselője
Bánffy György és felesége, Kossuth Díjas színművész, a
Pesthidegkúti Polgári Körök Szövetségének Tiszteletbeli Elnöke
Bencze B. György a II. kerület volt Polgármestere – Fidesz- MPSZ
Dr. Varga János és Mária a - Professzorok Batthyány-köre
Porkoláb Mátyás, Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzat
alpolgármestere
Szöllősi Csaba Pesthidegkúti Konzervatív Kör
Ferencz Éva Magyar Örökség Díjas énekművész
Kovácsi Aladár Olimpiai Bajnok
Levelekiné Zsömböly Ágnes
Hevesi István Olimpiai Bajnok
Jenei László Olimpiai Bajnok
Zölde Mátyás
Dr. Demetrovicsné Simon Ildikó orvos
Dr. Demetrovics Pál orvos
Demetrovics Dániel
Simon Ádámné
Paksa Sebestyén
Mocsár Csaba
Sípos Péterné
Polgár Ferencné
Dr. Lakatos István
Lakatosné Németh Ágnes
Szűcs Ervin, a II. kerület önkormányzati képviselő, a Magyar
Piarista Diákszövetség elnöke, a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör tagja
Szűcs Ervinné, a „Hit és Haza” Polgári Kör nevében
Nagy Imre
Nagy Imréné
Bercsi Katalin, a Fényhíd Polgári Kör nevében
Dr.
Nyilasi Géza
Fazekas Zsóka
Jankovics Marcell Kossuth Díjas, Érdemes Művész filmrendező a
II. kerület díszpolgára
Makray Kati Olimpiai ezüstérmes
Auguszt József cukrász mester
JOB Szikla Kör
Garamvölgyi Ferenc a Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke
Horváth Sándor színművész, Érdemes és Kiváló Művész
Baranyi Judit elnök, Nyék-kurucles
Egyesület
Dr. Issekutz Sarolta elnök, Örmény
Kissebségi Önkormányzat
Juhász Bálint és Mária, Nagycsaládosok Országos Egyesület – II.
kerületi szervezete
Horváth Csaba, a II. kerület polgármestere
Csatlakozók országosan:
Jókai Anna Kossuth Díjas író
Kerényi Imre
Schulek Ágoston
Hargitay András állatorvos
Mendelényi Zoárdné „ARCVONAL” Irodalmi Kávézó, Masszi&Püski Könyvesház
Szokolai Sándor Kossuth Díjas zeneszerző, CORVIN LÁNC
jutalmazott
Csete Ildikó Magyar Örökség Díjas textilművész
Csete György Kossuth Díjas építész
Wittner Mária 56’-os volt
halálraítélt
Balázs Piri László az 56’-os Alapítvány kurátora
Pittmann József az 56’-os
Alapítvány elnöke
Vanek Béla az 56’-os Alapítvány
titkára
Varga János a budapesti POFOSZ elnöke
Jobb Kapcsolat Virtuális Polgári Kör tagjai
- Birgenstock Sándor - Gyulai
Polgári Szövetség (Gyula)
- Murawski Magdolna - Új Hevesi Napló
Baráti Köre (Eger)
- Összefogásért Polgári Kör (Budapest, IX.)
- Egri Végvár Polgári Körök Fóruma 59 polgári köre nevében
(Eger)
- Majtényi László elnök, „Összefogás a Polgári Körökért”
Egyesület (Győr)
- Partium Polgári Kör a Debreceni Polgári Körök nevében
(Debrecen)
- Három Nemzedék Polgári Kör (Pomáz)
- Kós Károly Polgári Kör ( Budapest, X.)
- Péch Antal Polgári Kör ( Budapest,
II.)
- Panyik István az Első Pécsi Polgári Kör nevében (Pécs)
„Ne-felejcs” Polgári Kör
Új Szelek Polgári Kör
Fehérné Markó Kamilla elnök, Polczer
Ferenc alelnök a „Ne-felejcs” Polgári Egyesület
nevében (Győr)
Hős Gábor elnök a Magyar Polgári Média Egyesület
Dr. Andrássy Gábor, a Magyarországi Páneurópai Unió Budapesti
Elnökségének Tagja
„Sándor István SDP Polgári Kör (Budapest III.)
Bedő Árpád a XII. kerületi MDF elnöke
Jármy Elemér
Wesselényi Kör (Budapest)
Párbeszéd Polgári Kör (Solymár)
A STOP listát lezártuk, mert elérte célját.
A II. kerület bebizonyította, hogy képes volt felülemelkedni
a médiákból áradó hiszterizáló
uszításokon és ezt nekünk levélben(e-mail) és telefonon csatlakozásukat
megerősítve jelezték.
Az utolsó lökést a STOP kiadására a Pesthidegkúti Templom
kertjében szobrok meggyalázása és a kereszt ledöntése adta nekünk: mi, akik itt
lakunk, ilyet nem tettünk, de akkor ki?
Nem firtattuk, nem a mi dolgunk… az legyen a megmagyarázók
dolga.
De az igen, hogy „kiáltsunk” egyet: ELÉG!
A három mondat vonzotta az embereket: 5 napot adtunk magunknak a
csatlakozásra – a II. kerületiek mellé országos listát is kellett nyitnunk és
amire nem számítottunk fej-fej mellett haladt a két lista növekedése:
elsők között csatlakozott a Pesthidegkúti Polgári Körök Szövetsége és az
országos listán a Jobb Kapcsolat Virtuális Polgári Kör tagjai Gyulától – Pécsig,
Debrecentől – Győrig… Úgy látszik MÁR MINDENKINEK ELEGE van az országban
is!!!
A hatodik napon „megpihentünk” és elküldtük a STOP listát
Horváth Csaba polgármesternek( II. kerület-MSZP), aki azonnal csatlakozott.
A STOP listához elsőként csatlakozó Balsai István a II. kerület
országgyűlési képviselője kezdte és Horváth Csaba a II. kerület polgármestere
zárta az akciót.
Mindenkinek köszönjük
Bődey Kati és Sándor
Néma tiltakozás Pesthidegkút Ófalu templománál
2004. február 15-re a
Pesthidegkúti Polgári Körök Szövetsége néma tiltakozást hirdetett meg a
szoborgyalázás miatt. A résztvevők egy-egy szál fehér virágot helyeztek el a
fehér lepellel letakart szobor előtt. A demonstráción a szervezőkön kívül részt
vett dr.Balsai István országgyűlési képviselőnk,
Porkoláb Mátyás alpolgármester, több önkormányzati képviselő, dr. Pesti Imre a
Rákosmenti Polgári Körök Egyesülésének elnöke és felesége, valamint együttérző
helyi lakosok.
A csendet Gyetván
Gábor plébános úr szavai törték meg, aki minden keresztény felekezet közös
imájának, a Miatyánknak elmondására kérte a megjelenteket.
POLGÁRI KÖRI ÜNNEPSÉG MÁRIAREMETÉN 2004. OKTÓBER ELSEJÉN
2004. szeptember 14-én délután
megkaptam a dátumot: október 1. – azzal, hogy másnap reggel 9:00-ra küldjem el
a tervezett programot.
Szeptember 20-án jóvá lett hagyva
a program, kezdődhetett a szervezés és 29-én egyetlen PPKSZ
összejövetelen bejártuk a helyszint, majd a végén a dombnál
A program összeállításnál
sikerült megnyerni az általunk mélyen tisztelt és szeretett – a PPKSZ
rendezvényihez eddig is kötődő – művészek részvételét, valamint olyan
előadókat, akik életútjuk felér egy tanúságtétellel.
Mégis, aki „gatyába rázta”
az egész ünnepi programot azzal, hogy két feladat (köszöntő és egy vers)
mellett első szóra elvállalta a program „lelkét” adó műsorvezető szerepét, az
nem volt más, mint a PPKSZ Tiszteletbeli Elnöke. „Gyurka” (Bánffy György) ezen
az estén a „lelkek” karnagya volt, hallatlan eleganciával „vezényelte a lelkek
táncát” : elérte azt, amit csak ilyen kivételes képességű művészek és előadók
segítségével lehet véghezvinni. A 6-7000 ember lelke minden „fellépés”
után újabb és újabb impulzust kapott: a „fináléra” készen álltunk!
2004. október 1.
10:00 óra:
Feladat: a szabadtéri oltár
díszítése ( gyönyörű virágok, Mák Feri kertészetéből örökzöldek), Magyarság
dombjának tavalyi 365 zászló „beszúrása” – a Torockó-i kopjafa már helyén
volt.
Cser Gyöngyi, Szöllősi Csaba, „Csakmó” és Pázsitka révén, 55 fáklya elhelyezése a
„vonulási” (oltár és a domb között) útvonalon és a domb körül, terelő szalagok
felrakása, Lukácsi Szilamér Erdőcsinád-i lelkésszel
elpróbáltam a személyre szabott „programját”, közben Kriszta és Kati segített
Tercsikének a Cserkészház díszítésében ….
13:30:
Összegyűltünk ismét: kész minden.
15:00:
Ünneplőben terepszemlét tartunk.
A PPKSZ rendezők gyűlnek ( a végén 40 voltak), Csaba „tömeg felügyelői” a
helyükön és a készenléti rendőrök ( csupa fiatalember) diszkréten a háttérben.
Ünnepi program
16:38
Péntek ellenére szivárogni
kezdenek az emberek, már vagy 1500-2000-en lehetnek.
Jutalmat kapnak: nekik Jókai Anna
Kossuth díjas író beszél a hangszóróból. (Anna, mikor felhívtam,
hogy mondja el az „Ima Magyarországért” – ezt a zseniális verset –, már
elígérkezett egy előadásra, de azt mondta: „ Kaptatok tőlem egy lemezt, játszátok le, így a lelkem ott lesz veletek…”). A „Jutalmazottak” nagy tapssal köszöntötték Anna „lelkét”.
Az „ Ima Magyarországért” –
Császár Angéla, Jászai-díjas színművésznő csodálatos előadása – hangzott fel,
majd a megzenésített verset – Kocsár Miklós Kossuth-díjas zeneszerző szerezte a
zenéjét – Pro Musica leánykar adta elő – Szabó Dénes
Kossuth-díjas karnagy vezetésével. A „Lélek-átsugárzása” tökéletesre
sikeredett! A Vastapsot a tárogató hangja próbálta „elnyomni”…
16:55
Nagy Pál János tárogatózik - a
PPKSZ tárogatósa „civilben” fogorvos, aki minden havi
PPKSZ találkozót játékával indít el. (legutóbb a Polgárok Házának avatóján tette
ugyanezt).
17:00
Csabai János színész, rendező
konferálja be a „hagyományteremtő” programot a Bazilika szabadtéri oltáron.
(János legutóbb a „Szikla Színházban” (Pilisszántó) egy Wass Albert estet
rendezett)
17:05
„ … Vajdaság, Kárpátalja,
Felvidék, Székelyföld,
a történelem
összeköt!” (Kárpátalja Himnusza)
„ … pihenjenek a fegyverek, de
robbanjon a lélek!
„ … Van magyar dal Váradon?!” (
Juhász Gyula: „Testamentum”)
Csobolya József
színész, Kárpátalja gitárral a kezében elragadta, mintegy ötezerre duzzadt
emberek lelkét, egy „csokorba” kötötte: „A lelkek hangolása kész és feledve a
pénteki hajszát, már „képesek elénekelni” a Himnuszt”.
17:25
Nagy Pál János tárogatózik
– messze szál a „hívogató” hangja, a Szabadtéri Oltár „befogadja az állandó”
vendégeit:
Először a nyolc lépcsőn az oltár
baloldalára felkísérem az ünneplőbe öltözött három papot.
Az oltár mélyén a két
hátsólépcsőn jönnek a Máriaremetei Bazilika Werner Kórusának tagjai, Barlayné Sray Aranka karnagy
vezetésével.
Az oltár jobb oldalára felkísérem
Bánffy György Kossuth-díjas színművészt, Ferencz Éva Magyar Örökség-díjas
énekművészt és
A virágokkal és örökzöldekkel
gazdagon feldíszített oltár méltó vendégekkel „népesült be”.
Közben megérkezik Simicskó
István, akit az emberek szeretnek és ezt érkezésekor vastapssal jutalmazták.
17:30
Honnan tudta a pénteki hajsza
után a tömeg a választ ???? Nagyon egyszerű:
Jókai Anna
„Lélekátsugárzása”, amit Csobolya József „csokorba
kötött”, tökéletesre sikeredett.
Ferencz Éva,
„Nekünk lelkünkben meg van a
bíztatás, LESZ FOLYTATÁS!”
Bánffy György köszöntője.
„ Tisztelettel, Szeretettel,
Barátsággal és Reménységgel Köszöntöm az itt megjelent Honfitársaimat” –TAPS!
Bizonyára tudják, hogy ezt az
ünnepséget a Pesthídegkúti Polgári Körök Szövetsége
szervezte, tervezte, akiknek természetesen számos tagja hívő ember. A szövetség
így szeretné megköszönni az Orbán kormány által biztosított lehetőséget, azt a
„bizonyos „ Széchenyi Tervet, amelyből kaptunk segítséget a „Földiektől, hogy
az „Égi áldást” közvetítő oltár fölé ez a gyönyörű „Boltozat” megépülhessen. Köszönjük!- TAPS! - És hogy mi
minden még szerte ebben a kis hazában, azt azok tudják jól, akiket a sors
erre-arra elvisz határainkon belül és még itt-ott meg maradt, szét nem vert
tábla formájában, ezt meg ezt a Széchényi Tervnek köszönhetjük. Nekünk
lelkünkben meg van a bíztatás, LESZ FOLYTÁS! –TAPS! - És ha már a
folytatásról van szó, közben megsúgom – szidjuk ezt a „bunkó” telefont, - de
néha nagyon jól jön, mert most például, kaptuk a hírt, hogy ÚTON VAN!
–NEVETÉS, TAPS! – értette mindenki!
Tisztelettel köszöntöm valamennyi
Kedves Vendégünket, a Polgári Körök Szövetségének tagjait, azokat, akik
vendégségbe jönnek és jöttek, érzik majd azt az Erőt, ami ebben a Polgári
Szövetség ”KÖR” formájában is megnyilvánul. És a jó példa talán ragadós
lesz, a polgári körök szövetkezzenek és a végén ez a „Szövetség” „EGY”
Polgári körré fog szövetkezni. - TAPS! – Külön nagy Tisztelettel köszöntöm
vendégeinket Erdélyből, Ferencz Gábor unitárius lelkész Urat Torockóról, -TAPS
– Lukácsy Szilamér református lelkész Urat Erdőcsinádról, - TAPS – és mint házigazdát
„Végül is négyen megyünk az
ünnepi megemlékezésre Alcsútdobozról. Igyekszünk fél ötre ott lenni. – Ez így
is történt - Az egyikünk az az idős hölgy, aki a Viktor ovónénije
volt. – Isten hozta! -Viszünk négy tarisznyát, amiben a Miniszterelnök Úr
szülőházának kertjéből raktunk egy –egy marék földet. Tegnap, amikor ott
jártunk egy vakond kifordított egy tő tölcsérvirágot. Ezt is betettük egy
cserépbe és nagy szeretettel visszük Nektek!”
Köszönjük, hogy eljöttetek,
köszönjük, hogy elhoztátok és ennek az ünnepségnek a végén, ott majd külön
szólítunk Benneteket ezzel a marék földdel és a cserép virággal. – TAPS.
Tisztelt és kedves vendégeink,
most a köszöntő után Balsai István Urat szólítom, a II. kerület országgyűlési
képviselőjét, köszöntsön bennünket, szóljon hozzánk, bíztasson bennünket –
konferálta be Bánffy György.
„…itt jószerivel minden utcának
van egy polgári köre, Hidegkút ilyen, …”
Nagytiszteletű Urak, kedves
Hidegkúti Polgárok, Kedves Vendégek!
Kedves Mindnyájan, Tisztelettel
köszöntöm Önöket és köszönöm, hogy elfogadták ilyen nagy számban a
meghívásunkat. Nagy számban hívtak fel most a napokban fel barátok,
ismerősök, választó polgárok és kérdezték, hogy szívesen eljönnének erre a
programra, de hol van Máriaremete? – Nevetés – Hát itt van mindenki, az
útbaigazítás sikerült és most már nem fogják elfelejteni, hol van Máriaremete.
Ennek a városrésznek ez a kies, gyönyörű helyszíne, ahol több, mint 200 évvel
ezelőtt, itt valahol egy tölgyfára, egy akkori Hidegkúti polgár – említsük meg
a nevét, mert ma is közöttünk él egy leszármazottja Thalweiser
Katalin, - elhozott egy képet Svájcból és felszegezte,
felerősítette egy tölgyfára, - akkor még nem kellett félni a vandáloktól
-, de ennek ellenére pár év múlva egy kis kápolna sikeredett a Madonna kép
védelmére és a látogatók oltalmára. A kis kápolnából egy templom lett, nem ez,
annak is majd kétszáz éve, hogy egy templomot emeltek, mert olyan népszerű és
mindenki által megbecsült kegyhellyé vált, akkor még Remetemária,
- taps- majd több száz évvel ezelőtt – 1898-ban – ez a Bazilika felépült, ez az
impozáns templom, és a Bazilika és befogadta ezt a bizonyos Madonnát. Azóta is
ez a búcsújáróhely, különösen a búcsúnapon, szeptember 8-án, szűknek bizonyult
természetese a Bazilika is és ezért került sor ennek az szabadtéri
oltárnak az elődjére, a felújítás előtti elődjére, hogy felépüljön. Látogatók,
zarándokok és érdeklődők minden évben nagy számban azóta is, nem csak a Mária
napi búcsún, hanem egyébként is jeles ünnepeken felkeresik. Sok évvel ezelőtt
fogalmazódott meg, az itteni nagyon lelkes, nagyon elkötelezett, a
hagyományukat és hitüket őrző polgárokban, hogy megkéne újítani, méltóvá
kellene tenni a kegyhelyhez ezt a szabadtéri oltárt. Erre azonban nagyon sokáig
nem kerülhetett sor. Erre csak valóban akkor lehetett sort keríteni, amikor egy
olyan polgári kormánya lett az országnak, amely útjára bocsátotta a Széchenyi
Tervet, mert az a kormány, a polgárok kormánya, Magyarország polgáraival
együttes célokért harcolt és valósított meg olyan célokat, amely itt is
látható. Kellett tehát egy Széchenyi Terv, kellett egy lelkes önerőből és
önzetlenül, fizetség nélkül dolgozó társulat, kellett a főegyházmegye nagylelkű
adománya, kellettek az önök adományai,
és mind ez az összefogás – hála
Istennek – megvalósíthatta – remélem kétszáz évre szólóan – hogy itt állhatunk
ez alatt a gyönyörű építmény alatt. – Nagy Taps – Hölgyeim és Uraim,
természetesen az épület egyházi célokat szolgál és ez így rendjén.
Természetesen a Katolikus Egyház nem csak szakrális célokra bocsátotta ma
rendelkezésünkre a helyet és helyszínt. Természetesen mindezenközben
soha nem fogunk megfeledkezni arról, hogy ez az összefogás, amely mint
említettem egy polgárbarát kormány és a polgárok érdekét szemelőtt
tartó országvezetés, közös összefogása, közös szövetsége révén tudta
megvalósítani azt, amely országszerte – utalt erre Bánffy György – látványos
eredményeket, valóban csodálatos és nem csak szimbolikus jellegű beruházásokat
valósított meg.
Hölgyeim és Uraim! A mai napon és
ezekben a napokban különösen fontos emlékezni erre és a hitünket megtartva
kivárni az időnket, mert ma jószerivel azt mondhatjuk, hogy mi bennfentesek sem
tudjuk, vajon van-e kormánya ma Magyarországnak. – nevetés és taps – Őszintén szólva
nehezen tudnék erre válaszolni a kérdésre, van is meg nincs is. A félhomályból
vagy a teljes homályból milliárdosok bukkannak elő, teljesen ismeretlen
politikai vállalkozók vindikálják maguknak az ország vezetését, és egy
vállalkozásba kezdtek – ahogy azt megfogalmaztuk – egy „üzleti tervet”
készítettek a szerencsére nem túl hosszú idejükre.
Hölgyeim és Uraim! Van okunk
tehát emlékezni arra, hogy néhány évvel ezelőtt mit hagytunk félbe, és mit
szeretnénk folytatni. Azt tudom önöknek ígérni, hogy mi kitartással,
összefogással, hittel és az önök segítségével ki fogjuk várni, hogy
leteljen az idejük. Ki fogjuk várni, és nem kell már sokat várni, és itt
szeretnék köszönetet mondani, mint a kerületrész országgyűlési képviselője
annak a sok száz embernek, annak a nagyon sok polgári körnek – és a vendégek
kedvéért mondanám el, hogy itt jószerivel minden utcának van egy polgári köre,
Hidegkút ilyen, - taps – nos nekik szeretnék köszönetet mondani személy
szerint is, ugyanazt az áldozatvállalást, két éve tanúsított kitartást és hitet
és ennek folytatását kérni tőlük. Mi mindig velük leszünk, és ehhez kérném a
Jóisten segítségét.
Hajrá Magyarország! Hajrá
Magyarok! - hosszan tartó taps.
(Ugyan feloszlatták a 496 tagú
MDF II. kerületi szervezetét, de a megalakult új „II. ker. Magyar Demokrata
Fórum Polgári Körrel” a PPKSZ azonnal együttműködési megállapodást kötött. )
Bánffy György nem „cifrázza”,
mert akit bejelent számunkra, „élő legenda”:
„Ferencz Éva következik!”
„ Üdvözlégy Mária, remete
tündöklő csillaga,
Szép Magyar hazánknak, királyné
Asszonya ”
(Ezt a „ népi könyörgést” a
„Testi-lelki kenyerünk” CD-én találhatjuk meg.)
Míg Éva énekel, addig olvassuk
el, hogyan ajánlotta Magyar Örökség Díjra Dr. Czövek Judit folklórkutató, az
MTA Néprajzi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa:
„Nem véletlenül esett Erdélyi
Zsuzsanna választása Ferenc Évára. Benne találta meg azt az előadóművészt, aki
ennek a "szent" anyagnak az egyik -ha nem az egyetlen -hiteles
tolmácsolója. Ferenc Éva rendkívüli érzékenységgel megáldott művész, akinek a
népdallal, a népköltészettel való bensőséges azonosulása talán erdélyi-gyergyói
származásával is összefügg.
Bár ő maga a "Csíki” tájtól
már rég elszakadt, mégis őrzi zsolozsmázó, Máriát tisztelő, imádkozó elődeinek hitét, s bőven jutott a határ őrzésére rendelt
székely felmenők hazaszeretetéből." A vallásos néphagyomány iránti
fogékonyságát Gyergyószárhegy ferences szellemisége járja át. Mint ahogy
Erdélyi Zsuzsanna írta róla egy helyütt: "Mintha ősei öröksége
visszhangozna benne egyre erősebben, újabb és újabb elemekkel gazdagítva amúgy
is bőséges repertoárját, kiteljesítve előadói művészetét." - viharos
Taps.
Bánffy György: „Tisztelettel
szólítom Torockóról, az unitárius lelkész Urat, Ferencz Gábort!
„…A Pesthidegkúti Polgári Körök
Szövetsége tudatában van annak, hogy csakis úgy tudja betölteni rendeltetését,
küldetését, ha szoros kapcsolatot tart fenn a határon túli magyarsággal.”
Kedves Atyámfiai, Testvéreim!
Amikor felkérést kaptam és
elfogadtam a megtisztelő meghívást, hogy a mai napon, e felemelő ünnepségen
közöttetek lehessek, elszorult a szívem.
Gyűjteni kezdtem a gondolatokat,
s az eszközöket, amelyek szükségesek egy ilyen utazáshoz; útlevél és az 500
Euró, amit a határnál követelnek, ünnepi ruha és egyebek.
Torockóról, Erdélyből jöttem.
Sokan ismerik ezt a gyönyörű erdélyi települést, onnan hozom magammal egy
közösség üdvözletét.
Sokan kérdezhetnék mi köze van
Torockónak Pesthidegkúthoz. Igenis van. A Pesthidegkúti Polgári Körök
Szövetsége tudatában van annak, hogy csakis úgy tudja betölteni rendeltetését,
küldetését, ha szoros kapcsolatot tart fenn a határon túli magyarsággal.
Kapcsolatunk nem új keletű, hiszen a II. kerület volt polgármestere és az
erdélyi származású Szőllősi Csaba tanár úr megszállottja Erdélynek és nem
utolsó sorban a Torockó völgyének.
2004. április 9-én a
Pesthidegkúti Polgári Körök Szövetsége újonnan elkészített gyönyörű zászlaját hozták el Torockóra, hogy az ottani unitárius
templomban, nagyszámú Pesthidegkúti vendég és a helyi gyülekezet jelenlétében
ökomenikus istentisztelet keretében felszenteljük és megáldjuk azt.
Akkor támadt az az ötlet, látva a
templomkertben felállított hatalmas millenniumi kopjafát, hogy jó lenne a
Máriaremetei Bazilika kertjében is felállítani egy hasonlót. Az ötlet
megvalósult és székely tölgyfából, erdélyi fafaragó, ifjú Ferencz Gábor (az én
nagyfiam) elkészítette azt. – Taps -
Itt áll a gyönyörű kopjafa,
amelyet meg fogunk áldani a mai napon.
Ha már ilyen szép számban
összegyűltünk s én lehetőséget kaptam ma., hogy felszólalhassak, engedjék meg
Kedves Atyámfiai, Testvéreim, hogy néhány gondolatomat veletek megosszam,
hiszen az ilyen nemű gondolatok és érzések, valahányszor összejövünk, mindig
megfogalmazódnak bennünk.
Kezdem azzal, hogy valahányszor
átjövök a határon, elszorul a szívem. Mindig arra gondolok, mennyire a
történelem fintora az, hogy Magyarország határait,
saját maga veszi körül.
Így lett Magyarország csonka
Magyarország. Trianon túszai lettünk. Sajnos azt kell tapasztalnunk, hogy
Trianon lelki csapdája él és működik.
Mert ugyanaz a szó, ugyanaz a
kifejezés nem mindig mindenkinek ugyanazt jelenti: Így
„ Kelet másoknak csupán egy világtáj;
nekünk: nemzetünk bölcsője.
Mohács, másoknak csupán egy dunántúli kisváros
nekünk nemzetünk temetője.
Trianon másoknak csupán egy francia palota;
Nekünk nemzetünk tragédiája.”
Valóban Trianon történelmünk
legszörnyűbb tragédiája, vagy ahogy Csoóri Sándor fogalmazott: „Trianon
fájdalmas jelen idejű tragédia.”
Mit jelentene testvéreim
számotokra az, ha egyik percről a másikra elveszítenétek hazátokat,
anyanyelvetek szabad használatát, családjaitoknak láthatását?
Glatz Ferenc az Akadémia volt
történész elnöke néhány éve megkérdőjelezte azt, hogy Kölcsey szerint; mi a
balsors nemzete vagyunk és azt próbálta megmagyarázni, hogy a mi balsorsunk nem
magyar kiváltság.
Én azt vallom igaza volt
Kölcseynek.
Minden 3. magyar az utódállamokba
került. 1910 óta Erdélyben megduplázódott az államalapító nemzet, a románok
száma, míg a magyarok lélekszáma stagnál vagy visszaesik. Nagy múltú erdélyi
városokban, mint Kolozsvár, Arad, Nagyvárad, Temesvár, 1945 óta túlsúlyban
románok élnek. És akkor az Akadémia volt elnöke Glatz Ferenc megkérdőjelezi
történelmi balsorsunkat, bírálva a Himnusz költőjét.
A politika változik, a status qvo sohasem örök, de egy nemzet, egy ezeréves nemzet, a
magyar nemzet, ha élni akar igazságát soha fel nem adhatja, mert csak azt veszíthetjük
el, amiről lemondunk. S egy nemzet, már nem nemzet, ha lemond önmagáról. A
magyar nemzet pedig nemcsak történelem, nemcsak nyelv, nemcsak a magyar
kultúra, hanem a Kárpát-medencei magyar szülőföld is. Az igazság akkor is
igazság marad, ha átmenetileg elnyomják és veszít, míg a hazugság és
igazságtalanság akkor is hazugság és igazságtalanság marad, ha átmeneti
manipulációkkal győz és hatalomra jut.
Mi, magyar erdélyiek az ezeréves
történelmi haza fájdalmas megcsonkításával nem tudunk megbékélni, hiszen
lidércnyomásként nehezedik ránk a kétharmadnyi területvesztés, az egyharmados
lélekszámvesztés. S ezek tudatában most, amikor otthon a gyönyörűséges, s
egyben keserves Erdélyországban megvan minden lehetőségünk arra, hogy újra
önállóak legyünk, legyen autonómiánk és visszanyerjük életünk nagy jutalmát, a
kettős állampolgárságot, akkor akadnak ezt meggáncsolni akarók otthon és itt,
akik nem félnek sem a közösség, sem az Isten haragjától. Kérdezem én, hogy
jöhet így össze a teljes magyar testvéri egység? Az Európai Unióhoz való
csatlakozás nem jelentheti a magyar nemzetrészek helyzetének elhanyagolását.
Pár napja talán Szabadkán
Hisszük azt, lesz még
Magyarországnak újra olyan kormánya, mely a határon túli magyarságot nem
tehernek, hanem erőforrásnak tekinti majd.
S erre oly nagy szükség van főleg
most, amikor az tapasztalható, hogy nemzetünkben megcsonkult az élet ingere.
Ez a szép ünnep, ez a nemes
alkalom adjon új erőt, sok magyar gyermeket, s nemzetünknek jókedvet, bőséget.
Köszönöm, hogy meghallgattak. – nagy
Taps.
Bánffy György: Köszönjük szépen e
fájó és keserű szavakat, - közben megkondult a harang és erre
reagálva – a magyarok Istene majd megvigasztal bennünket!
Most pedig kedves
vendégeink, gyönyörű Bazilikánk Werner Kórusa következik. Elsőként Werner
Alajos: „Ó Boldog Barlang” című kórusművét hallják.
A kórusmű magáról a Szabadtéri
Oltárról szól. – Taps-.
(Az oltár felső részén
„kifeszítve” egy vaskos láncot találunk. Hogy kerül az oltárra egy lánc? Mikor
a az oltár épült, az avatásra egy Svájci emlékhelyről érkezett Máriaremetére.
Svájcban élő magyar emberek Trianonra emlékezve, Magyarországot láncokkal
„kötötték” össze az elszakított részekkel…)
Bánffy György: Kedves vendégeink!
Barátunk, harcostársunk, kiváló művészegyéniség,
„ Szél, ahová akar fúj és annak
zúgását hallod,
de nem tudod honnét
jön és hová megyen.
Így vagyunk minden,
mi a Szent Lélektől születik.”
Dénes elöszőr
elmondja, majd elénekli a fenti verset, amely Dukai
Balázs zeneszerző: „János evangéliumá”-ból egy részlet.
Hallgatjuk Dénes tenor hangját és
azon monfordírozok, hogy miért kell neki egyátalán mikrofon…
Isten Éltessen Dénes az 50.
születés napod alkalmából! Köszönjük, hogy velünk is megünnepeled!
26 éve indult a pályája és
mindet elért amit szeretett volna. Büszkék vagyunk Rád, mert figyelsz a
környezetedre, hogy az abban élők ne veszítsék el a hitüket. Tanítványaidat a
Zeneakadémián megtanítod: Az érték mindenek fölött a siker helyett! A
zeneiskolás gyerekeknek Nagykovácsiban tudtad, hogy PÉLDAKÉP kell,
megalapítottad az iskolát.
Bánffy György: Egy igazi nagy
alkotót kérek most a mikrofonhoz, aki műveivel, rendezéseivel tartja bennünk a
lelket, Koltay Gábor! – hosszan tartó taps!-.
„…Mély meggyőződésem, hogy ezek a
"jelek" azok, amelyek egymást erősítő összenövésében bíznunk kell…”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Barátaim!
Bődey Sándor barátomtól azt a
feladatot kaptam, - ami szinte teljesíthetetlen – hogy nemzettudatunk
aktuális kérdéseiről és Trianonról beszéljek, röviden – nevetés –
Természetesen nincs más választásom, mint megpróbálok röviden beszélni, ezért
leírtam, kérem hallgassák meg:
Ha egy nemzet bajban van,
érzelmi, szellemi feltöltődésért visszanyúl saját történelméhez, tisztázza
viszonyát az eseményekhez, ismereteket gyűjt, majd kialakítja
történelemszemléletét, hogy erre szilárd nemzettudatot építhessen. Ezt a nemzet
túlnyomó többsége által hitelesített értékrendet kell közvetíteni határon innen
és túl, a nagyvilágba.
A magyar nemzet – ha egyáltalán
beszélhetünk még nemzetről, hiszen Nemeskürty István
tanár úr szerint már hosszú idő óta csupán országlakosok vagyunk, mivel a
nemzet egy sokkal magasabbrendű eszmény, amely a
tagjainak többsége közötti szilárd összetartozástudatot, közös akaratot,
szándékokat, reális helyzetértékelést és pozitív jövőképet jelent –, szóval mi
országlakosok bajban vagyunk.
A XXI. század legnagyobb
kihívására fel kell, fel kellene készülnünk. A kérdés az, hogy egyfajta
vazallusi attitűddel kiszolgálóivá válunk a nagy és szerencsésebb történelmű
országok akaratának, vagy gyökereinkbe kapaszkodva, értékeinkhez visszatalálva,
felemelt fejjel, szellemileg-kulturálisan egyenrangú, a viszonyokat alakító
partnerként veszünk részt ebben a sokismeretlenes európai egységesülési
folyamatban. A világtendenciákból kimaradni sem akarunk, talán nem is érdemes,
de tartunk is tőle, hogy évszázadokra elveszíthetjük azokat az értékeket,
amelyek csak ránk jellemzőek, s amelyekkel oly sokszor gazdagítottuk az európai
kultúrát.
Úgy gondolom, ez az igazi
törésvonal a mai magyar társadalomban. Kiszolgáló országlakosok maradunk, vagy
alkotó nemzetté emelkedünk? Ez utóbbihoz viszont elengedhetetlen, hogy
megismerjük a XX. század többszörös rendszerváltozásának, következésképp az
ezeket követő értékválságok és bizonytalanságok szabad emberi szellemet és
gondolatot lealjasító hatásait, tisztázzuk viszonyunkat a magyar történelemhez,
feltárjuk a trianoni folyamatot, amely 84 év óta tart, s amelynek káros
hatásait szenvedjük a XXI. század elején is.
Őszintén kell beszélnünk a
múltunkról, meg kell ismernünk a mélyben zajló folyamatokat, hogy világosan és
határozottan érzékeljük honnan indultunk, hol tartunk és milyen reális - ha
nehezen is, de mégiscsak elérhető - távlatos célokat kell megfogalmaznunk.
Korszerű, XXI. századi, a kultúrára és az oktatása egyöntetűen is kiható
nemzetépítésbe kell kezdenünk, amely biztosítja, hogy
történelmünk legnagyszerűbb példáihoz újra méltók legyünk.
Ehhez persze szinte ki kell
kényszerítenünk, hogy a nemzet nagyobb része megértse, mi is itt a tét. Ehhez
sok egyéb mellett újfajta médiákra van szükség, televízióra, rádióra és
sajtóra, amely a nemzetrontás helyett jóindulatúan támogatja ezeket a szellemi
kibontakozási folyamatokat.
De addig is mit tehetünk mi,
egyes emberek, kisebb-nagyobb csoportok? Vajon nem pusztába kiáltott szó
egy-egy "tett", gondolat, írás, vagy közéleti cselekedet, mint amely
okból ma is összegyűltünk. Mély meggyőződésem, hogy ezek a "jelek"
azok, amelyek egymást erősítő összenövésében bíznunk kell. Mint ahogy az elmúlt
évtizedekben sok tízezernyi honfitársunk határon innen és túl nem engedte
kialudni a tüzet, azaz egy majdani szellemi építkezéshez gyűjtötte, raktározta,
sőt tovább is adta az értékeket, úgy most, ebben az összezavarodott világban is
vannak olyanok - sőt egyre növekvő számban - akik a maguk környezetében
"jeleket" hagynak, azaz értékeket hoznak létre, szerveznek egy
alulról is építkező új világot. Hívhatjuk ezt magára eszmélő civil
társadalomnak is, én inkább jószándékú emberek közös felismerésének és tenniakarásának nevezném, akik a XXI. század elején
szeretnék megalapozni a magyarság fennmaradása és megerősödése érdekében
elengedhetetlenül szükséges szellemi fejlődést.
Köszönet érte, ezúttal a
pesthidegkúti polgároknak. – hosszan tartó taps!
„Hagyjunk folyamatosan jeleket!
Mindenki tegye a dolgát a saját értéke szerint és ezek a jelek – ha már elég
sok belőlük – összeadódnak egymást erősítve.” – mondta Gábor egy beszélgetésünk
alkalmával.
Bánffy György: Ferencz Éva
következik!
„ … ó, ó, ó Szent István Magyar
király,
Boldog szűz anyánkkal érettünk
harcoltál… „
Éva is „harcol”, ha úgy hozza a
szükség, mint a zsámbéki Apor Vilmos Katolikus Főiskola kigyulladásakor: „
Amikor meghallottam a tűzvész hírét, tudtam, ami talentumom van, azt
szolgálatba kell állítanom. A legszomorúbb, hogy éppen a tanévkezdés előtt
égett le százötven bentlakó diák szállása.”
Katival mi is elkísértük a
főiskoláért indult sorozat állomásaira, melyek az esztergomi Szent Anna
plébániatemplom, a budai Szent Imre plébániatemplom, Zsámbék katolikus
temploma, a székesfehérvári, majd a győri püspöki székesegyház.
Bánffy György: Az avatók között,
a kéznyújtáshoz, ott volt egy ember, aki nehéz körülmények között mindig az
igazat, a becsületeset, a követendőt tárta elénk. Politikusként, íróként
megteremtette azt légkört, amelyben hitünk szerint, az új Európában, a Kárpát
medencei magyarság egy családként fog élni.
Szeretettel és Tisztelettel
köszöntöm Duray Miklós barátunkat – hosszan tartó taps.
„ … Én hoztam egy marék földet
a Kis-Kárpátok és a Kis-alföld találkozásának vonaláról, abból a vármegyéből,
amelynek területén van az a volt „szabad királyi város”, …”
Jó estét kívánok itt a
helyszínen, az egész Kárpát medencében és szerte a világon! – nagy taps.
Elég régen, lassan már húsz éve
lesz, láttam egy magyar filmhíradót. Arról szólt, mikor a csángók beléptek a
történelmi Magyarország területére – költöztették őket délvidékre. És ezeken a
mozgóképfelvételeken lehetett látni, sőt érezni lehetett, annak ellenére, hogy
elég rossz minőségű volt már a kép, érezni lehetett, hogy a csángóknak, -
azoknak a csángóknak, akik átlépték a történelmi magyar határt, visszaléptek a
történelmi magyar határ területei közé -, látni lehetett a
meghatódottságukat és földre borultak és megcsókolták a földet.
Biztos, hogy nem a fénykép
kedvéért tették, mert ezt a fénykép kedvéért nem tudja megtenni. És akkor
értettem meg azt, amit korábban csak könyvekben olvastam, hogy ha leborulok a
földre és megcsókolom az anyaföldet, akkor minek adózom tisztelettel és
hálával. Nem annak a részben szerves, részben szervetlen anyagnak, amely a
növények éltetője, hanem annak, hogy ez a föld éltette nemzetünket több, mint
ezer éven át.
Az a föld, amelyen az egész
nemzet kialakult, élte történelmét, hol boldogan, hol kínkeservek között és
amely föld ugyan történelmünk része, történelmünk ott játszódott, de ez a föld
ma szét van darabolva jogilag is és politikailag is.
Nem csupán az a meghatódottság,
amely átjárja az embert, akkor, hogyha a nemzetre gondolunk a munkában,
hanem a jelen és a jövő mondatja velünk, hogy azt a földet, ahol a nemzet élt,
él és élni fog, azt földet óvni és ápolni kell! És ez nem környezetvédelmi és
természetvédelmi feladat, hanem nemzeti küldetés.
Én is hoztam egy maréknyi földet,
mert mondották a rendezők, hogy a meghívottak
hozzanak egy marék földet, hogy odaszórhassák a korábban alakított dombra. Én
hoztam egy marék földet a Kis-Kárpátok és a Kis-alföld találkozásának
vonaláról, abból a vármegyéből, amelynek területén van az a volt „szabad
királyi város”, ahol ínségünk - egyik legnagyobb ínségünk – idején tizennégy
királyunkat koronázták. Azért hoztam és szórom a többi közé majd, hogy a
szétdarabolt föld, így jelképesen legyen együtt. –
viharos taps.
Mert szükségünk van a jelekre , a
jelképekre, hogy ebből tettek szülessenek és új
valóság. MEGÉRKEZETT ORBÁN VIKTOR!
Hatalmas taps, amely addig
tartott, míg Miniszterelnök Úr elfoglalta helyét - ahol
Végre tisztán hallatszott a
Bazilika Werner kórusának „református” kánonja:
„ÁLDJON MEG TÉGED AZ Úr!”, az
Ároni Áldás. – megint kitört a taps.
Bánffy György: Áldjon meg Téged
az Úr! Hozott Isten! – Viktor! Viktor! Keveredett a tapssal.
Az oltáron a mikrofonhoz lépett
Vigyázba áll
mindenki, meglepően sokan ismerik. Isten éltessen, és óvjon Téged is a
„csíksomlyói szűz Mária”, Dénes!
„Gyurka” ma úgy jelentett be,
mint „Harcostársam”. A „Kossuth téren”, igaz fátyolos volt a szemünk, de
láttunk a „nemzet újjászületésének színpadán”.
Megalakítottad százhúsz taggal az „Értékmegőrzők Polgári Körét”, Te lettél a
Pest-megyei Kulturális Tagozat elnöke és most győzelemre vezetted a
Szövetséget mind a tizenhat településen, mint a 10-es választókörzeti elnök!
Harcolj Dénes! De: „… könyörgöm énekelj!”- mint, ahogy írta Neked egy polgári
körös hölgy.
Bánffy György
Sajó Sándor: A Magyar Háromság
„ … Isten parancsa így szól: Légy
ember! Légy férfi! Légy magyar! „
Ha valaki nem ismeri ezt a
verset, az legyen szíves záros határidőn belül szerezze be!
„…Önérzet, erkölcs, tiszta
jellem, jó szív és nem hajló derék…” – mi így ismertünk meg Téged ,
kedves „Gyurka”!
„…van még éles kardod, büszke
vérted, az igazság…” – „Gyurka”! Mikor leszünk „férfiak”, úgy ahogy Sajó
Sándor gondolja?!
„… hű szív csak hazáját dobogja,
halálig!” – Tanítottál bennünket verseiddel! Tanítottál bennünket
művészeteddel! Elsőként szúrtad oda a Magyarság Dombjára a Bazilika kertjében a
nemzeti színű zászlócskát, amin ez áll: „Édesapám sírjáról, Eger – Bánffy
György”. Jut „belőled” az egész országba és nincs olyan terem, amit meg ne
töltenél – hogy az „országlakosok” ismét „magyarokká” váljanak.
Ma este 7000 ember magyar lelkét
„vitted táncba” és a renitenseknek (a „hajló derekúaknak”) hátára
„vértet kovácsoltál” .
Feleséged Tilda Asszony
választotta ezt a Sajó verset: Jól tette! – mert:
„Megismerszik a „vadász” büszke
járásáról”
Dörgő taps !
Bánffy György: Most következik
Ferencz Éva előadásában Esterházy Pál nádor , aki az 1600-as évek végén élt,
„Felajánló imádsága a magyarok Nagyasszonyához”.
„ … magyarok Nagyasszonya,
Szentséges Szűz Mária, emlékezzél meg örökségedről, amelyet hű szolgád, első
királyunk és apostolunk, Szent István Néked fölajánlott
és végrendeletében Rád hagyott… „
„ … Könyörgünk Nagyasszonyunk,
országunk Igaz vezetőiért, kiket nagy reménnyel visszavárunk! Hogy a Szentlélek
ajándékai által fölvilágosítva, felismerjék és megvédelmezzék az Igazakat. …” - Nagy
taps.
Évától egy interjú részlet a
„Szent Kereszt” 2004. 2. számából:
„…Kell, hogy egymás szeretetében
fölmelegedjünk, s hogy tudja mindenki:
MINDIG, MENDEN HELYZETBEN VAN
REMÉNY.”
Bánffy György: Bár „zseniális”
megállapítások Mária kezének elvonását jelentették be, de mi hiszünk abban,
hogy Mária fölöttünk van és ránk tekint! – nagy taps.
Tisztelettel kérem dr.
„ … És ne feledjük el, hogy a
szeretet mindent hisz, mindent remél, és nem szűnik meg soha! „
"A szeretet türelmes, a
szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a
maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak, örömét
az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha."-
szólnak Pál Apostol szavai a Korintusiakhoz.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim,
Kedves Barátaim!
Felemelő érzés látni, hogy sok
ezren gyűltünk ma itt össze.
De vajon mi hozott ide bennünket?
Miért jöttek el hozzánk annyian, még az ország távoli pontjairól, sőt a határon
túlról is? Mi az, ami összeköt bennünket?
Azt gondolom, hogy a hit és a
szeretet. Hit a jobb jövőben, amelyért akarunk és tudunk is tenni, és a
szeretet azok iránt, akik ebben segítenek nekünk, közösséget vállalnak velünk.
Azok a Máriaremetei emberek, akik
fáradságot és anyagi áldozatot nem kímélve megálmodták és megvalósították ezt a
csodálatos építményt, hisznek a szebb jövőben, hisznek abban, hogy mindenki
tehet szűkebb közösségéért, városáért, hazájáért. És az a Kormány, amelynek
jutott figyelme és pénze is arra, hogy a Széchenyi-terv keretében számtalan
ilyen és ehhez hasonló helyi kezdeményezést támogasson, az Kormány és az a
Kormányfő méltó az emberek szeretetére és joggal érdemli meg a köszönetet is.
Köszönjük Miniszterelnök Úr!
A 2002-es Önkormányzati
Választások végeredménye is megrázkódtatásként érte a kerületünkben élő nemzeti
érzésű embereket. Elveszítettük kerületünk hivatalos irányítását. A kezdeti
elkeseredés után azonban soha nem látott tenni akarás lett úrrá mindannyiunkon,
s éjszakákba nyúlóan tervezgettük a reánk váró feladatokat. Ennek
eredményeképpen polgári körök, civil szervezetek, helyi politikusok mára igazi
közösséget alkotnak, amely közösséget –hiszem!- mindenekelőtt lakóhelyünk
szeretete és a jövőbe vetett hitünk irányít!
Olyan közösség ez, mely nemcsak
létrehozta a mai ünnepet, hanem erőt tud adni a mindennapi önkormányzati
munkában is. Együttműködésre készteti a jobboldali frakciók tagjait, arra
sarkallja őket, hogy a rendelkezésükre álló politikai erőt kihasználva
támogassanak minden olyan kezdeményezést, amely a kerületben élők javát
szolgálja, és megakadályozzanak minden olyat, mely azzal ellentétes.
Végezetül engedjenek meg egy
személyes történetet!
Nemrégiben egy házavató
alkalmából összegyűlt társaságban barátom édesapja megkérdezte tőlem, miért nem
mosolygunk mi, fideszes politikusok egy kicsit többet? Mielőtt még
válaszolhattam volna hozzátette:
Tudom én Zsoltikám,
hogy mindazoknak, akik kicsit is tisztában vannak hazánk állapotával, nincs sok
okuk mosolyogni.
Mégis, nekünk, akik oly sokat
megéltünk már az elmúlt évtizedekben, egyedül a tettre kész, szeretni és
küzdeni is tudó fiatalok mosolya jelenti a reményt és a hitet hátralévő
éveinkhez!
Kedves Barátaim!
Legyen tehát ez a mai este
alkalom arra, hogy egymásra mosolyogjunk, higgyünk magunkban, barátainkban,
közös jövőnkben.
És ne feledjük el, hogy a
szeretet mindent hisz, mindent remél és nem szűnik meg soha!
Isten áldjon Bennünket!- Taps!
Most
(Viktor, Viktor és ütemes taps. –
Miniszterelnök Úr üdvözölte a lelkészeket egyenként, a kórust, majd Évának kezetcsókolt, Dénest és „Gyurkát” melegen üdvözölte, majd a
mikrofonhoz lépett.)
Engedjék meg, hogy az előbb
elhangzott rövid köszöntő egyik felém irányított mondatát hárítsam tovább
„fölfelé”, előbb köszönetet hallhattunk a kerület képviselőjétől, mert
Széchenyi Terv támogatása is hozzájárult ahhoz, hogy a mai nap egy közös
találkozás napjává vállhatott. Elhárítom magamtól ezt a dicséretet és
köszönetet és csak annyit mondok mindannyiuknak, hogy: „Soli
Deo Glória! Egyedül Istené a dicsőség! –taps.
Tisztel Hölgyeim és Uraim! Kedves
pesthidegkúti barátaim! Engedjék meg hogy különösen nagy tisztelettel
köszöntsem Duray Miklóst és a történelmi egyházak képviselőit, - taps - és
talán megértik, hogy különösen meleg baráti szeretettel köszöntöm Balsai István
képviselőtársamat, - taps - és ahogyan lenni szokott, mindig a végéra hagyják
azokat, akiket az először kellet volna említeni, így kivájna általában
a szófűzés udvariassága, végül is, így elsősorban, szeretettel üdvözlöm a
helyi polgári körök tagjait , vezetőit, akik létrehozták ezt a mai estét
és közreműködtek abban, hogy ma mindannyian otthon érezhessük magunkat. – taps.
Régi, mondhatnám Önöknek, hogy
tankönyv ízű retorikai tanács, hogy beszédet soha se kezdj magyarázkodó
mondatokkal. Mégis most rákényszerülök erre. Két összeegyezhetetlen elvárással
kell most szembenéznem, ünnepelni jöttünk össze, ezért egy ünnepi beszéddel
szeretném megtisztelni Önöket, de nem lenne őszinte ez a találkozó, ha az
ország mai, korábban még nem ismert furcsa és szokatlan helyzetéről nem
váltanánk egymással néhány szót. Már pedig a kettő együtt nem fog menni. Legfeljebb
egymás után – nevetés – ezért, ha megengedik, először elmondanám az ünnepinek
szánt gondolataimat és utána, ha megengedik és van még kitartó türelmük, és nem
érzik a hely szellemével ellentételesnek, mondanék néhány gondolatot arról is,
hogy miképpen látom most mindannyiunk közös helyzetét. Nos, először is engedjék
meg, hogy megköszönjem a pesthidegkútiaknak, hogy ismét bebizonyították
mindannyiunknak, mekkora erő is lakozik sok ezer ember összefogásában, hiszen
semmilyen kormányzati akarat, semmilyen hatalmi szó sem elegendő ahhoz -
önmagában még a Széchenyi-terv nyújtotta támogatás és biztatás sem -, ami itt,
Máriaremetén megvalósult az Önök munkájának és önzetlen adakozásának
köszönhetően.
Létrehozták mindazt, amit itt
látunk, s mellettünk a magyarság emlékdombját, felépítették a szabadtéri oltár
tetőszerkezetét, és tekintélyt parancsoló torockói kopjafát állítottak. Úgy
hiszem, ma ezzel a három jelképpel teljessé és világossá vált az üzenet, melyet
Pesthidegkút küld az ország népének.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim,
amikor Önökhöz készültem, egy közel másfél évszázados történet jutott eszembe,
engedjék meg, hogy megosszam Önökkel. Deák Ferenc és Andrássy Gyula a későbbi
Deák-párti klub erkélyéről – legalábbis a történet szerint – nézte, amint a
vármegyék Pestre szállított földjéből Ferenc József koronázási dombja
elkészült. Készen van-e már – kérdezte egy este Deák. Igen, elkészült, ma
bevégezték a kőkerítést is – válaszolja Andrássy –, holnapután fölmegyek
Bécsbe, és referálok őfelségének. Mondd meg neki – jegyezte meg Deák –, hogy
nekem úgy tetszik, mintha még hiányoznék a dombból valami. Mi? – kérdezte
Andrássy meglepődve. A száműzöttek csizmáján hozott por – válaszolta Deák. –
taps.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, a máriaremetei Magyarság Emlékdomb természetesen nem
Királydomb, nem csupán azért, mert senki sem lovagol fel a tetejére, hogy
kardjával a négy égtáj felé suhintson, hanem azért sem, mert bizony ebből nem
hiányzik a száműzöttek csizmájának pora sem. Ugyanis a pesthidegkútiak
gondoskodtak róla, hogy a határon túlra száműzött magyarság szülőföldjéből is
kerüljön ide egy-egy marékkal, hogy ezen a helyen az egész nemzet jelképesen újraegyesülhessen, ahogy ezt a torockói kopjafa is hirdetni
fogja sokáig.- taps.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim,
kedves Barátaim, Kölcsey Ferencnek van egy kedves, találó képe a történelemről.
Egy írásában családhoz hasonlítja, ahol a bölcs, öreg atya maga köré gyűjti az
ifjabbakat, és elmeséli az életét. Egy idő után az újabb nemzedék már nemcsak
hallgató csupán, hanem átéli, magáénak tudja az elődök történetét. Mindaz, ami
valaha fontos volt, most már velük is megtörténik. Az apa harcai – az ő
harcaik; az apa öröme – az ő örömük is. Kölcsey jól tudta vagy legalábbis
érezte, a történelem veleje valójában nem az, ami megtörtént, hanem amit az
emberek gondoltak és mondtak róla. Hiszen a megőrzött múltunk története sokat
elárul arról, mit gondolunk magunkról, és amit magunkról gondolunk, az
számottevően befolyásolja tetteinket. Ugyanis jövőnket a saját magunk és a
közösségeink jövőjét alakító döntéseink sokkal kevésbé a gazdasági vagy
világpolitikai fejleményekben keresendők, mint sokkal inkább a saját
lelkünkben. És hogy milyen lelkülettel vágunk neki a napnak, keserű szívvel,
magunkba fordulva, lehorgasztott orral, vagy pedig
önbizalomtól duzzadóan, tettre készen és felemelt fejjel, ez nagymértékben függ
attól, milyennek látjuk magunkat, családunkat és nemzetünket. Nem véletlen,
tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy múltunkról alkotott képünk formálásáért kemény
küzdelem folyik szerte a világban, és ez különösképpen így van Magyarországon.
Ezért van különös jelentősége számunkra annak, hogy a pesthidegkútiak néhány
marék földbe az óvón fölénk magasodó oltárba és a rendületlenül figyelmeztetően
az égre mutató kopjafába tudták sűríteni a magyarság üzenetét. Tudniillik
kedves Barátaim, mindez, neve ellenére, valójában nem a fájdalmas múltnak
állított emlékmű, hanem a bizakodással teli jövő jelképe. – taps-. Ami ugyanis
a földrajzi Magyarországtól elvétetett, a szellemi Magyarországnak mindig része
maradt. Az egység, amit a világ bármerre élő magyarjai egymásnak jelentenek,
nem logikai vagy politikai természetű, hanem összetartozás, amit nyelv,
történelem és szellem fon egybe. Jól tudjuk, az idő nem jár visszafelé. Ám az
ország feldarabolásával a lelkünk nem lett felaprítva, hiszen a családot és a
nemzetet nem felbontható szerződések, jogi és gazdasági szálak tartják
ideig-óráig egyben, hanem szoros érzelmi-lelki kötelékek. Olyan kötelékek,
melyeket a hosszú távú kudarc nem hogy nem bont szét, de még meg is erősít.
Nemzeti emlékeinkben a gyász éppoly becses, mint a győzelem, mivelhogy
kötelességeinkre figyelmeztet, és közös erőfeszítésre ösztönöz.
Igen, tisztelt Hölgyeim és Uraim,
az Önök közös erőfeszítése – melynek sikerét most itt ünnepelhetjük – bizonyíték
arra, hogy a haza ott van, ahol az emberek szeretik azt a helyet, ahol élnek.
Ahová tartozunk, és ami hozzánk tartozik. Ahol az emberek nem vágynak világgá,
vagy ha mégis, akkor szilárdan tudják, hogy idővel majd biztosan visszatérnek.
Nem áhítozzák a másét, nem hódolnak be távoli, gazdag hatalmak imádatának. Haza
ott van, ahol sok-sok emberöltő óta ugyanazon a nyelven szólítjuk meg egymást,
ahol magyarul mesélünk mesét, magyarul éljük a mindennapot, magyarul, makacsul
ragaszkodunk a tájhoz. Ezt a hazát nem lehet lecserélni, kiosztani, elárulni
vagy pénzre váltani, hiába rajzolják is át akárhányszor a határokat. –
hosszú taps. Ám haza csak ott van, ahol a közös célok a szétfutó gondok százai
fölé emelkedve egyesíteni tudják a nemzetet. Mert a nemzet feltétele ugyan a
közös múlt, a közös nyelv, a közös kultúra, ám a kötelék, amely egybefűzi és
meggátolja, hogy oldott kéveként széthulljon, az a közös élet folytatásának
szándéka, akár sikereket, akár kudarcokat is szenvedünk el együtt. A nemzet léte
mindennapos népszavazás, mint ahogy az egyén léte az élet folytonos igenlése.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, ma
azt ünnepeljük, hogy Önök felépítettek valamit abból, amit örökbe kaptak,
megtartva gyarapítottak. Illesse hát köszönet valamennyi pesthidegkúti polgárt,
aki tett azért, hogy ma legyen mit ünnepelnünk. - ütemes, hosszú taps.
Eddig az ünnepi beszéd. ….(Közben
megkondul az esti harangszó.)
Nos, az öröm és ünneplés
pillanataiban is, amelyeket szerencsésen választ el a helyzetelemzéstől a
harang szava, - nevetés - muszáj szót ejteni azokról az egyáltalán nem ünnepi
és örömteli dolgokról, melyek a leginkább foglalkoztatják, de mondhatom talán
azt is, aggasztják az embereket ma Magyarországon. A hely szelleme
természetesen az elemzés hangulatának és szóhasználatának világos korlátokat
szab, amiket én tiszteletben is fogok tartani. A magyar demokrácia
történetében, kedves Barátaim, példátlan eseményeket hagytunk magunk mögött az
elmúlt hetekben, és egyáltalán nem biztos, hogy nem lesz részünk még váratlan fordulatokban,
pedig nagyon kellene már a kiszámítható jövő és a biztonság a magyar
polgároknak. Erre azonban szinte ma alig látszik esély, túl vagyunk –
legalábbis hivatalosan – egy kormányválságon, amely kormányfőcserével és számos
miniszter cseréjével ért véget. A sors és a demokrácia iróniája, hogy a
koalíció pártjai elvesztettek egy választást, az európai parlamenti választást,
amibe a kormányzat bele is bukott, de aztán újraalakította
magát. Ismét beigazolódott a régi bölcsesség igazsága: sok mindennek meg kell
változnia, hogy minden a régiben maradhasson. - nevetés, taps.
Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim,
természetesen a szívünk tele van reménnyel. Akármilyen összetételű is a mostani
kormány, bizakodunk abban, hogy azért napról napra mégis csak előbbre juthatunk,
egyről a kettőre, kettőről háromra, négyről ötre juthatnak Magyarország
polgárai és családjai. Hogy így lesz-e, ma még nem tudhatjuk, de hiszem, s
őszintén remélem, hogy így is lehet. Amit ma tudunk, amit ma ismerünk, az nem
más, mint egy néhány oldalas szöveg, aminek hivatalos titulusa: Kormányprogram.
Azonban érdemes föltennünk magunknak azt a kérdést – hátha közelebb visz
bennünket a helyzet megértéséhez –, hogy kinek a programja is ez? Ez a program,
kedves pesthidegkútiak, nem Magyarország programja, mert a magyar emberek nem
szavaztak rá. – taps. Nem a magyar emberek programja, mert a magyarok, amikor
szavaztak, nem erre szavaztak. Frakcióvezető urunk kimutatása szerint mintegy
185 konkrét pontot nem találhatunk meg ebben a mostani dokumentumban azok közül
a pontok közül, amelyek a választási kampányban a később hivatalba lépő kormány
programjának még részét alkották. És végezetül azt kell mondanom, hogy ez a
program nem Magyarország, nem a magyar emberek programja, mert bátran
megkockáztathatjuk azt a kijelentést, hogyha ezzel a kormányprogrammal léptek
volna a polgárok színe elé a legutóbbi választáson, nem kapták volna meg a
végrehajtáshoz szükséges bizalmat a magyar emberektől. – taps.
Ha valakinek megadatik – márpedig
nekem megadatott –, hogy szóról szóra elolvashassa ezt a programot, akkor a
kaland végén azt a kérdést kell föltennie magának, hogy biztosan helyesen
határozzuk-e meg ennek a dokumentumnak a műfaját. És azt a választ kell adnom
Önöknek, hogy ez a dokumentum ez nem kormányprogram, hanem egy üzleti terv. –
taps. Magyarország vagyonának eladásáról szóló üzleti terv. Nem tudom,
tudják-e Önök, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy az elmúlt két esztendő során
430 milliárd forint értékű állami vagyont adtak el a közvagyonból. Nem tudom,
tudják-e azt, hogy az elmúlt két esztendőben 3000 milliárd forint új hitelt is
fölvett a Magyar Köztársaság. Ez a kettő együtt kis híján 3500, egész pontosan
3430 milliárd forint. Ha szétnézünk az országban, nem találjuk a választ arra a
kérdésre, hogy mi végre? Hogy hol van?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim,
veszélyeket láthatunk abban, hogy kormányprogram helyett az ország vagyonának
eladásáról szóló üzleti tervet mutattak be a Magyar Országgyűlésben. Engedjék
meg, hogy elmondjam Önöknek, hogy Magyarországon a közvagyon aránya ma
alacsonyabb, mint a legtöbb európai uniós országban. Engedjék meg, hogy
elmondjam Önöknek azt, hogy semmi okunk arra, hogy pápábbak
legyünk a pápánál. Amit Magyarországon gyakran privatizációnak neveznek, az
valójában nem magánosítás, hanem külföldi államok tulajdonában lévő
vállalatoknak történő magyar közvagyoneladás. Ha igaz volna, hogy az állam
rosszabb tulajdonos, mint a magánszemélyek, akkor miért adjuk el a magyar
közvagyont külföldi államok által tulajdonolt
cégeknek?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, azt
szeretném mondani Önöknek összefoglalóan: meggyőződésem, hogy Magyarországnak
ma nem az a problémája, nem az a gondja, hogy eddig túlságosan kevés közvagyont
adott el magánkézbe. Azt a kérdést is föl kell tennünk, tisztelt Hölgyeim és Uraim,
hogy kinek jó, hogyha kormányprogram helyett egy üzleti terv szerint fogják
működtetni a következő két esztendőben hazánkat. Az embereknek biztosan nem jó,
mert a privatizációról sokfajta vita lehet ugyan, de egy dologban szerintem
egyetért Magyarországon szinte mindenki. A privatizáció következményei fájdalmasak voltak az emberek számára. A legtöbb alkalommal
elbocsátásokat, áremeléseket és gyakran korrupciós ügyeket jelentett.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, mit
tehet ilyenkor az ellenzék, mit tehetünk mi, mit tehetnek a polgári körök, mit
tehetnek a polgári, nemzeti és keresztény érzelmű emberek egy ilyen helyzetben?
Először is felelősségteljesen kell viselkednünk. A felelős ellenzéknek – hitem
szerint – az a dolga, sőt kötelessége, hogy számon kérje a mindenkori
kormányoktól a választók által megszavazott ígéreteket, a program
megvalósítását, rámutasson a hibákra, visszásságokra, és megbírálja mindazt –
de csak azt –, amire jobb megoldást tud. A dolgunk tehát nem más, mint hogy
megőrizzük a törvényességet és a demokráciát, és minden törvényes és
demokratikus eszközzel megvédjük az emberek biztonságát, jövőjét, az ország
megmaradt vagyonát, a polgári kormányzás idején elért és még szét nem vert
eredményeket. Ráadásul úgy, hogy mi csak tiszta, törvényes és demokratikus
eszközöket, utakat használhatunk. Vannak eszközeink, mert a demokráciának
mindig vannak eszközei, és senkinek sem fogjuk megengedni, hogy eladják az
országot, a hazánkat. – taps.
Kedves Barátaim, mondjuk ki
bátran, mi többen vagyunk, sokkal többen, ráadásul mögöttünk élő, érző milliók
állnak, a privatizálók mögött pedig csak élettelen milliárdok. Mi a szeretet és
az összefogás erejében hiszünk, és hisszük annak a mondatnak az igazságát is,
amely talán sokak fejében felidéződött az elmúlt napok eseményeit figyelve, s
amely mondat – a pontatlanságért elnézést kérek – így hangzik: Akik
felmagasztalják magukat, megaláztatnak. Akik megalázzák magukat,
felmagasztaltatnak. Ezt kell tudniuk a polgári köröknek, tisztelt Hölgyeim és
Uraim! – hosszú taps.
Ha megengedik, miután az
építkezés jelképes erejéről is beszélhettünk ma, ne menjünk el szó nélkül
amellett sem, hogy a szabad Magyarország első választói felhatalmazás nélkül
tevékenykedő kormánya éppen – mert hogy ez a helyzet –, éppen Szent Mihály
napján lépett hivatalba. – nevetés. Talán Önök is ismerik azt a régi
bölcsességet, amely a következőképpen hangzik: Szent György napján, kihajtáskor
mindenki lehet pásztor. De Szent Mihálykor, behajtáskor csak az pásztor, aki
elszámol. – nevetés, hosszú taps.
Kedves Barátaim, remélem, hogy a
Parlamentben vitézkedő képviselőink képesek lesznek arra, hogy a szükséges
munkát elvégezzék. De szeretném Önöket arra emlékeztetni, hogy a mi munkánk, a
polgári körök munkája egészen más természetű. Mi ugyanis – bár ellenünk
folytatnak ugyan politikai küzdelmet –, elsősorban nem politikai küzdelmet
folytatunk mondjuk pártokkal pártokért vagy kormányokkal kormányért. Mi tudjuk,
hogy miniszterek és kormányok jönnek és mennek – mostanában kicsit talán
sűrűbben, - nevetés -, mint azt korábban megszokhattuk. De mi mindig tudjuk
azt, hogy a mi küzdelmünk igazi és valóságos célja a közösségépítés, a teljes
magyar nemzeti egység megalkotása. És ehhez bizony szükségünk van valamennyi jó
akaratú ember tevőleges részvételére is. – taps. Azt hiszem, ezt a szándékot
fejezi ki a Magyarság Emlékdombjának felépítése. Mert – és ezt a polgári körök
szintén jól tudják – rombolni könnyű, mindössze pillanatok műve, és egyetlen
ember is elég lehet hozzá. A kitartó építkezéshez azonban néha évtizedek és
mindig társak kellenek. Ezért arra kérem Önöket, pesthidegkútiakat, a szervező
polgári köröket, hogy legyenek kedvesek és rendületlenül folytassák azt a
közösségépítést, amit 2002-ben, a választások elvesztése után indítottunk meg.
Arra kérem Önöket, továbbra is rendületlenül higgyenek a szeretet és az
összefogás erejében.
Engedjék meg, hogy végezetül azt
kívánjam Pesthidegkút minden polgárának, hogy adjon Önöknek a Jóisten sok erőt
és jó egészséget, adjon mindannyiuknak jó szomszédot, nevetés - megértő társat,
boldog családot, bő gyermekáldást, - nevetés - és adjon mindannyiunknak munkát,
amelynek haszna, értelme és gyümölcse van.
Köszönöm, hogy itt lehettem.
Hajrá Magyarország, hajrá
magyarok! - hosszú, ütemes taps.
Hú! – de meg lettünk dicsérve!
Bánffy György:
Mélységesen egyetértünk
Miniszterelnök Úr számolási képességével, engedjék meg, hogy kiegészítsem: „
Egyről kettőre jutottunk ezer év alatt, kettőről háromra, háromról négyre, de
bocsásson meg, én kiegészíteném ezt a számsort – Jutunk még mi 2006-ra is !”
– nevetés, taps.
Pesthídegkúti Polgári
Körök Szövetsége nevében köszönjük
Jól ismerjük a történelemből, azt
az István király szájába adott mondást, ami még a biblia lapjain is olvasható:
„ HA ISTEN VELÜNK, KI ELLENÜNK! – a „ki ellenünk”-et
a tömeg együtt harsogta „Gyurkával” és üdvrivalgásban tört ki tapsvihar
mellett.
Most pedig tisztelettel kérem a
polgári körök tárogatósának Nagy Pál Jánosnak a
vezetésével, a kórust, vonuljunk át az Emlékdombhoz, a kórust kövessék a
Nagytiszteletű Uramék, az egyházak képviselői, utána pedig a vendégek, át
valamennyien, hogy tudjuk befejezni aztán a Szózattal és a Székely Himnusszal a
mai találkozónkat.
Az Emlékdombhoz vonulás útját –
hogy el tudjátok képzelni – a ragyogó fényáradatban fürdő Szabadtéri Oltártól:
elmentünk a Bazilka előtt, majd balra befordultunk a
kizárólag fáklyafénnyel megvilágított Emlékdombhoz vezető útra. A
vonulást, tárogatósunk és a kórus tagjai által régi himnuszunk, a
„Boldogasszony Anyánk” kisérték.
Az Emlékdomb és a kopjafa is
sűrűn rakott fáklyák fényében bukkant elő. A dombon 365 nemzeti színű – a
tavalyi „marék föld” hozói által megírva – lobogott a szélben, a dombot
körülölelő fák adtak nemzet és PPKSZ lobogókat „tartották”, két „48’-as honvéd”
– korhű egyenruhában – állt őrséget és nem hiányzott az „asztal” sem erdélyi terítővel
borítva, rajta székelyek faragta háromágú gyertyatartóval.
És természetesen nem hiányzott
Csabai János barátunk sem a mikrofonjával, a tavalyi „Domb”-hoz hozott marék
földek felolvasója. A tárogató hangja után Csabai János vezette az eseményeket:
„Felkérem a Nagytiszteletű
Urakat, hogy az előbbi lélekemelő, hagyományteremtő ünnepség után, áldják meg a
Torockóról hozott kopjafát.” ( egyenként előlépve mondák a rövid áldást).
Most tisztelettel felkérem Duray
Miklóst, a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető elnökét, hogy a
Felvidékről magával hozott „marék földet” szórja a magyar nemzet
összetartozását jelképező Emlékdombra, a jövendőt is iránytmutató
Dombra. Azok számára akik nem láthatják, azoknak elmondom, hogy Duray Miklós
néhány sort ír a rendezvény Emlékkönyvébe, ezt követően egy zászlócskával és a
magával hozott marék földdel a dombhoz megy és földet most szórja a dombra, a
zászlót ebben pillanatban leszúrja. – zúgó taps.
Most felkérem a „Szülőföld
Polgári Kör” tagjait, hogy a magukkal hozott négy marék földet – amely
A tömegből elősorjáztak
egymásután négy gyertyát és négy tarisznyát tartva a kezükben. A „vakond”
ajándékát, a tölcsérvirágot, amit a PPKSZ-nek hoztak,
az Emlékkönyv asztalán hagyták, majd zászlócskákkal a dombhoz mentek.
Miniszterelnökünk, aki figyelte
az eseményeket, nagy puszit kapott az „ovónénitől”.
Most kérem énekeljük el a
Szózatot és a Székely Himnuszt.
Ferencz Éva kezdte el…
(közben Miniszterelnök Úr elment
a Székely Himnusz után, de annyira tetszett Neki ez a „Hagyományteremtő
ünnepség”, hogy váratlanul felbukkant a „Cserkészházban”… erről később.)
Most kérem a kedves vendégeinket,
akik hoztak magukkal „marék földet”, azok jöjjenek az Emlékkönyvhöz.
Evelyn és Kinga, (tavaly is ők
csinálták) szorgalmasan írták a helységek neveit és adták oda Jánosnak:
„Nyugdíjas Polgári Kör” XII. kerület, Rákoscsaba-i Polgári Kör, Tárogató út II.
kerület, Angyal T. A. XI. kerület, Bélafalva, Háromszék, Kurdi Jánosné,
Tabán, Lenkei utca, Erdőcsinád, Torontál, IX.
kerület, Torockó, Vadaskerti út, Felsőzsolca, „A jövőnkért Polgári Kör” Budakeszi,
Philadelphia- USA, Budagyöngye – Pasarét, Marosvásárhely, Pestszentlőrinc,
Kútvölgyi Polgári Kör és még 11 db „névtelen” zászló, amit az Emlékdombba
szúrtak.
Gyarapodott a magyarság
Emlékdombja és ez így van rendjén.
Búcsúzóul Lukácsy Szilamér református lelkész, Erdőcsinádról,
szavait hallgassuk:
Kedves Honfitársaim, Magyarok!
Úgy hozom ide ezt a földet a
Szent Korona Emlékdombjára, mint Jakabos Ödön, aki
Körösi Csoma Sándor útját megtéve elérkezett Darzsilingbe
Körösi Csoma Sándor sírjához. Székelyruhát öltött és letette Erdély Szent
földjét. Azért szent Erdély földje, mert Isten adta nekünk! Ami Istentől van az
szent.
Örömmel és szeretettel hozzuk ide
a földet, mert itt egyesül a széttépett Nemzet teste és együtt van a magyar
föld. A mi szívünkben vegyül az öröm és a fájdalom. Az az érzés van a
szívünkben, ami Jakabos Ödönnek is volt a lelkében
visszajövet Darzsilingből, aki Körösi Csoma Sándor
sírjáról is hozott földet, hogy megmutathassa, végigjárta
a „Nagy utat”. Csomakörösön a Kultúrházban hosszú, fárasztó út után szólni
akart volna, de nem tudott. Felmutatta a földet, amit onnan hozott ősük
sírjáról, a azt az 1 dollárt, amit kapott útiköltségül. Sírt Ő és mindenki, aki
a Kultúrotthonban volt. Én is most mást nem tehetek, kiöntöm ezt a földet, elcsendesedek
és imádkozom, és amit imádkozom Isten hallgassa meg – úgy legyen!
János kikapcsolta a mikrofont… de
a fáklyák tovább égtek, amíg az utolsó kedves vendégünk el nem ment.
Állítólag estére már hidegre
fordult az idő, én nem fáztam és sokan nem fáztak, különösen azoknak, akiknek
olyan sál volt a nyakukban, mint nekem: egy sál, két végén piros-fehér-zöld,
középen fekete. Feleségem, Kati „követte el” – sokan viselik már: 176-an, sokan
ismerik már - és nemrégiben azt mondta: 2006-ban nyerünk! – a feketét
felcserélem fehérre…
Most „ráadásként” jöjjön egy
számunkra különösen megtisztelő látogatásról egy beszámoló, amelynek azt a
címet adtam, hogy:
Miniszterelnök Úr VÁRATLAN
„felbukkanása” a Cserkészházban
A beszámoló elején említettem,
hogy Tercsikének (aki egyedül oldotta meg a teljes „traktát” – köszönjük!)
segített a Cserkészház feldíszítésében Kriszta és Kati. Az eredeti szándék az
volt, hogy az ünnepi műsorban fellépő művészeknek, előadóknak a sikeres
szereplését megköszönjük egy kis „vendéglátással” és „ha már”, mi az ünnepség
PPKSZ szervezői egyúttal „előre akartunk inni a medve bőrére”…
Tercsike (Küzdy Lászlóné) az ünnepség elején sóvárogva mondta:
Intézzétek el, hogy benézzen a Viktor! – aztán, mikor benézett, akkor Tercsike – aki egyébként a határozottságáról híres – nem
hitt a szemének és csak a megismételt köszönést fogadta.
Szóval mi történt. A dombnál
állva már búcsúra készülődtünk – terv szerint Miniszterelnök Úr innen már
elment volna – amikor
Hogy, mi váltotta ki ezt a
„szándékot” – talán tetszett Neki az ünnepség, talán, hogy elfogadta, mitöbb azonnal szivarzsebére tűzte a rendező kitűzőt
Tercsike végre
fogadta a Miniszterelnök Úr köszönését, aki körül nézett és Ali (dr.Kovácsi Aladár olimpiai bajnok, öttusa, 1952) kínálására
elfogadott egy pohár bort.
Közben megérkezett
Én soha nem látok semmit, - mondta
Viktor – most is Nagyváradról jöttem…
Közben az érkező hölgyeket
üdvözli, mint „házigazda”, mindegyiküknek bemutatkozik (!), és Viktor elkezd
mosolyogni, mert hölgyek láttán eszébe jut: Az én feleségemnek Varga Laci
bátyánk mindig azt üzente, hogy: „Kézcsókom a politikai özvegyeknek! – felszabadult
nevetés.
Viktor ismét – most már –
„tiszteletbeli házigazda”: Isten hozta a házigazdákat!
Most érkezünk meg egymás után, a
hihetetlen hangzavar elnyomja
Most „Gyurka” inti csendre a
jókedvű társaságot:
Kedves Barátaim! Mint a
Pesthidegkúti Polgári Körök Szövetségének az elnöke – Tilda
asszony dugja ki a fejét Gyurka mögül: Tiszteletbeli Elnöke! – nagy
nevetés – Asszony nélkül az ember soha nem mond igazat – újabb nevetés,
majd folytatja – Nagy szeretettel köszönöm minden szervezőnek,
közreműködőnek, kigondolónak, létrehozónak, elsősorban a Bődey házaspárnak (és
Makra Krisztának, mert mindent együtt csináltunk!) - éljen és taps, köszönjük –
akik elöljáró munkát végeztek, hogy ez így létrejött, lezajlott. Köszönjük,
hogy eljöttél! Gondolom, hogy érezted, láttad, tapasztaltad, azon kívül azt is
tudjuk, hogy az apparátusodon keresztül tájékozódtál, hogy milyen küzdelmek
folytak itt nálunk, hogy egyátalán ez az ünnepség
létrejöjjön…
Viktor nevetve közbevág: Mindenről
tudok! – nagy nevetés – Nagyon helyes! – folytatja Gyurka – Akkor
azt is tudod, hogy a szívünk, lelkünk Veled van, együtt vagyunk, ez itt egy
közösség és ennek a nevében szeretettel köszöntünk és köszönjük, hogy eljöttél!
Köszönjük mindenkinek, hogy ezt így, ilyen gyönyörűen, ilyen rangosan létre
tudtuk hozni. Éljenek a Rendezők! – éljenek, taps – Éljen a drága Bődey
Kati, a sálak horgolója! – nevetés, taps.
Milyen jó képű fiatalember! –
replikázott Viktor. – nevetés.
Majd Gyurka vette át a szót: Hogy
milyen fontosak a feleségek, arra egy rövid történet:
Szent Péterhez megérkezik egy
csapat Magyarországról, kérdezik, hogy mégis mit akarnak, szeretnénk bemenni,
erre azt mondja Szent Péter, hogy aki a feleségének engedelmeskedett mindig, az
a jobb oldalamra álljon. Átáll az egész csapat egy kivételével. Odafordulnak
hozzá: Te mit keresel még ott?! A feleségem azt mondta, hogy itt maradjak! – nagy
nevetés – Éljenek a feleségek!
Viktor köszöntőre emelte a
poharát:
Én is szeretném megköszönni a
szervezőknek, hogy olyan kedvesek voltak és gondoltak rám, elhívtak. Nagy
örömmel jöttem. Az igazság az, hogy régi tartozásom ez, laktam én itt Önökkel
négy esztendőn keresztül, azóta elvitt innen a kötelesség, azóta nem tudtam
elfogadni egyetlen meghívást sem, ezért egy kicsit restelkedem – nem nagyon,
egy kicsit – azért örülök, hogy most a régi adósságomat tudtam rendezni.
A szervezőknek még egyszer nagyon
köszönöm, és arra szeretném kérni Önöket, hogy Balsai képviselő urat
mindenképpen támogassák, mert nem könnyű az ő helyzete -nem mondja, ismerik
őt-, nem könnyű az ő helyzete, sem lelki sem politikai értelemben, így nagyon
fontos, hogy kitartsunk mellette és nagyon kérem Önöket, hogy tegyék meg.
Miután új választókerületi elnök van itt a kerületben a Zsolti barátom
személyében, legyenek szívesek, segítsék őt, mert nem könnyű idők, amelyek
előttünk állnak, magától nincsen győzelem, mert ez egy nehéz mérkőzés lesz, még
ha Hidegkút reményeink szerint nem is tartozik a nehéz helyek közé.
A polgári köröknek nagy szerepe
van, mert Önök egy szélesebb, más szempontból nézik a közéletet, mint akik benn
vannak egy politikai szervezetben. Ilyen szempontból azt várnám, azt kérném Önöktől,
hogy az összefogásban legyenek mindig „kovászok” és azt a segítséget is, mikor
baj van – mert általában szokott lenni az emberek között probléma – mindig
legyenek szívesek annak elsimításában közreműködni, úgyhogy a végén erősebbek
legyünk, mint a viták előtt voltunk. A polgári köröknek van ilyen természetű
lelki, orvoslási küldetése és a politikában ténylegesen mandátum szintjén
forgolódó emberek irányába segítsék őket, segítsék azokat a bajokat leküzdeni,
amelyek minden szervezetben megvannak. Egészségünkre! Isten éltessen mindenkit!
Az Alcsútiakat
is köszöntöm! Hálás szívvel köszönöm, hogy voltak olyan kedvesek és éppen ma
jöttek el, még egyszer köszönöm!
Erre azonnal reagált az „óvonéni”, aki bevallotta, hogy akkoriban éppen
helyettesítésre érkezett az óvodába – erre Viktor édesanyja figyelmezette
őt. Természetesen nagy derültség tört ki a teremben.
Viktor: Most arra szeretném
Önöket kérni, hogy engedjenek haza, mert nem voltam otthon két napja,
Nagyváradon voltam, nem láttam a családomat, és ha nem udvariatlanság, akkor
elköszönnék… remélem várnak otthon!
Viktor kapott még 63-as évjáratú
fehérbort Kárpátaljáról, majd odafordult Gyurkához és a Sajó Sándor versekről
érdeklődött.
Hát ennyit tartott a „vizit”,
amit nagyon köszönünk a Miniszterelnök Úrnak.
Azt hiszem, jól jellemzem a
helyzetet, mikor azt mondom, hogy azonnal kitört a hangzavar: megjöttek még az
elkéső vendégek, és boldogan, jókedvűen magyarázták egymásnak az élményeiket.
Annyi gratulációt kaptunk
Katival, hogy le sem merem írni, de mindenkivel közöltük, hogy ez egy csapatmunka
volt, elsősorban Makra Krisztával már 2004. május 27-től, és mindenkivel, aki
az eltelt négy hónap alatt bekapcsolódott a szervezésbe. Két „szakértőt”, mert
számomra Ők azok, azért megemlítek: Bíró Ildikó, akitől különösen jó volt
hallani, amit mondott. A másik Koltay Gábor, aki azt mondta, hogy ilyen
„lélekkel” átfűtött egyéni teljesítményekkel még nem találkozott!
A Bazilika kertjét fél
tizenkettőre „visszaállitoták” az eredeti állapotába,
csak a Szabadtéri Oltáron „őrködtek” Béres Gyuri csokrai.
Tercsike
„traktája” mind egy szálig elfogyott, én a végén csak a még megmaradt
süteményekre vadásztam, aztán már csak az üres dobozok látványa fogadott.
A fényképeket Szelényi László
fotóművész és Bődey Sándor készítette, a beszámolót lerótta „II. Hagyományteremtő
Ünnepségről, 2004. október 1.-ről Máriaremetén” az ünnepség rendezője, „JELET”
hagyója:
Bődey Sándor Péch
Antal Polgári Kör
A PPKSZ SEGÍTSÉGE A TÜNTETŐ GAZDÁKNAK
Pénteken, 2005. február 25-én a
Pesthidegkúti Polgári Körök Szövetsége nevében 30.181,- Ft értékű száraz
vastagkolbászt és parasztkolbászt, valamint 3.240,- Ft-értékben 72 palack 1,5
literes ásványvizet vittünk ki a felvonulási térre a tüntető gazdáknak. A
gazdák nagyon örültek, köszönték az ajándékot. Kérték, hogy továbbra is vállaljunk
velük szolidaritást. További élelmiszerküldeményeket is eljuttatunk hozzájuk.
Folyamatosan juttatunk el
segítséget annak megfelelően, hogy mire van szükségük. Vittünk ki tejet,
műanyag eszközöket, üzemanyagot, BKV jegyeket stb.
Március 8-án újabb 100.000,-
Ft-ot adtunk át elismervény ellenében.
AZ UTOLSÓ NAP
A tegnap esti SMS
kör-riasztás hatására ma viszonylag szép számmal mentünk ki a Magyar Gazdák
Terére. Az óriási méretű sátorban szinte az egész napot eltöltöttük. Voltak
PPKSZ tagjaink, akik nem a hűvösvölgyi találkozótól jöttek ki együtt, hanem
egyénileg mentek. Kint is több PPKSZ-essel találkoztunk.
A legutóbbi 100.000,- Ft átadása
után maradt nálunk még 4.500,- Ft. Azóta még érkezett 10.000,- Ft. Ezt
15.000-re kiegészítve megérkezésünkkor átadtuk. Egyik PPKSZ-es barátunk a
helyszínen még 20.000,- Ft-ot adott, így második menetben ezt is oda tudtuk
adni. Nagyon köszönték, meg voltak hatva a pesthidegkútiaktól.
Délelőtt többen szóltak a
gazdákhoz és a budapestiekhez. Többek között Végváry
Vazul esztergomi ferences atya, Makovecz Imre,
Császár Angela, és természetesen a gazdák jogi
képviselője és a tér felelős vezetője, dr. Péter Mihály.
Nagyon jó hangulat alakult ki. Az
áramszolgáltatás hibája miatt egy időre elnémult a mikrofon.
A hibaelhárítás ideje alatt Vazul atya még meg is nótáztatta az
összegyűlteket.
A déli ökumenikus
istentiszteletre a sátor zsúfolásig megtelt, sőt nagyon sokan be sem jutottak.
Megható volt a légkör, a sokaság szíve egy ütemre dobbant. A különböző
felekezetű emberek együtt énekeltek, imádkoztak. Az áldozás ill. úrvacsora után
az áldás került volna sorra, de a miséző pap - aki egyébként nagyon jó prédikéciót tartott - az oltárhoz kérte dr. Péter Mihályt
így: "Hogy lássuk, milyen sokat számít sok ember együttes imája, ide
szólítom Péter Mihály urat." Péter úr közölte a jó hírt: megszületett a
megegyezés. Nagy ováció, taps fogadta a bejelentést. Az ökumenikus
istentisztelet befejezéseként elénekeltük a Himnuszt, a Szózatot, a
Boldogasszony anyánk-at és a Székely himnuszt.
A mise után is együtt maradt a
tömeg, mert várta Jakab István urat, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek
Szövetségének elnökét, a tárgyalódelegáció vezetőjét. A várakozás hosszúra
nyúlt ideje alatt többen szóltak az összegyűltekhez, gazdák és közismert
személyek egyaránt. Így pl. Balczó András ötszörös világbajnok és
olimpiai bajnok öttusázó, aki többek között azt mondta: "Megbocsátani
annak lehet, aki bocsánatot kér." Ezzel kissé oldotta is a feszült
hangulatot. Nagy örömünkre Ferencz Éva Magyar Örökség-díjas énekművésznőnk -
kedves barátunk szűkebb pátriánkból - és Bánffy György Kossuth-díjas
színművész, a PPKSZ tiszteletbeli elnöke is megsímogatta
lelkünket. A tárgyaló delegáció csak nem akart megérkezni. A várakozás ideje
alatt Kossuth-nótákat is énekeltünk, a második alkalomtól kezdve Kossuth Lajos
nevét Jakab Istvánnal helyettesítve.
Végre ½ 3 körül
megérkeztek. A tömegtől alig tudott eljutni az emelvényre Jakab István és
Ángyán József professzor. Nagy éljenzés, tapsvihar fogadta őket. Beszámoltak a
győzelemről, és elmondták: ez csak a kezdet. A megállapodás megtartását számon
fogják kérni, rajta lesz a szemük. Amennyiben ezt megszegik, akár csak a 39
pont egyikét, újból összefogás lesz. Köszönetet mondtak mindenkinek, elsősorban
a gazdáknak, akik ilyen kitartóan helytálltak. Külön
megköszönték az asszonyoknak és a családnak, hogy amíg a gazdák itt tüntettek a
traktorokkal, addig ők otthon helytálltak.
Megköszönték a fővárosiak szimpátiáját és támogatását. Elmondták: akik ellenük
dolgoztak, elérték azt, hogy szoros szövetségbe kovácsolták a vidék és a
városok lakosságát. Ezt a szövetséget már senki és semmi nem bonthatja meg
többé.
Záróakkordként ismét elénekeltük
a mise végén elhangzott himnuszokat.
Du. ½ 4 körül jöttünk el a
Magyar Gazdák Teréről. Ezt most már így fogjuk hívni a rossz emlékű
"felvonulási tér" helyett. A fővárosnál is kezdeményezniük kellene
politikusainknak a hivatalos névváltoztatást.
A búcsúzás is nagyon megható volt.
Nagy szeretettel köszöntük meg egymásnak, hogy megfoghattuk egymás kezét. Volt,
akinek könnybe is lábadt a szeme. Közvetlen kapcsolatfelvételt is
megbeszéltünk. Erről a legközelebbi PPKSZ találkozón beszélünk. Ilyen tervünk
eddig is volt, de ez most olyan spontán alkalom volt, amelynél megismerhettük
egymást, és tudjuk, hogy számíthatunk egymásra. A közvetlen vásárlásról is
megegyeztünk elviekben, de a konkretizálásra a MAGOSZ-nál,
a Zsil utcában kerül sor.
EZÚTON IS MINDENKINEK KÖSZÖNJÜK
AZT A NAGYLELKŰ ÉS KITARTÓ TÁMOGATÁST, AMELLYEL HOZZÁJÁRULTAK A GAZDÁK
DEMONSTRÁCIÓJÁNAK SIKERÉHEZ. KÜLÖN KÖSZÖNJÜK A MA SZÉP SZÁMMAL MEGJELENT
BARÁTUNK RÉSZVÉTELÉT.
Budapest, 2005.március 13.